purzsasattila blogja

Sétálunk a csodás Margitszigeten,

boldog vagyok hogy itt vagy most velem,

az összes emlék felsejlik bennem,

minden mi szép lehet az életben.

Kéz a kézben együtt a havas szigeten,

az ősi fák látványa eltelíti lelkem.

Bár kopár a sziget mégis csodás a táj,

s hogy itt vagy velem, szívemben tavasz van már.

A kis hévizes tónál megállunk csendesen,

minden nyugodt, még a víz is pihen.

Egyszer csak feltűnik sok aranyhal a mélyből,

most kell kívánjak, így láttam a meséből.

De gondolkoznom nem kell, minek is kívánnék,

mert itt vagy velem és ez nekem ajándék.

Sétálunk tovább és élvezzük a csendet,

felhangzik egy madárdal, már tavaszt hirdet.

Jön néhány futó is, felpezsdül az élet,

éledezik a sziget, lassan vége a télnek.

Csodás ez a hely, itt megnyugszik a lélek, 

sok-sok románc és új szerelem éled.

Szerelmesek gyönyörű szép szigete,

szívünk, lelkünk virágzó kis ligete;

átsétálhatsz a télből a tavaszba

s megtalálod a választ sok gondodra.

Margitsziget, te meseszép csodás világ,

mint szerelmesek egymást, a Duna úgy ölel át.

Tán ezért is mondják rád: a szerelem szigete,

itt megnyílik mindenki szerelmetes szíve.

Sétálunk a szigeten, oly csodás érzés.

S hogy szeretjük-e egymást? Ez már nem kérdés.

Nem is volt az soha mert nem is lehetett,

mi szívünk mélyén van az el nem veszhetett.

Margitsziget, te csodás szép liget,

érzem hogy a szívemben is van rég egy sziget.

Szerelmes sziget, melyen csak neked van hely,

nyugalom és békesség, melyet te hoztál el.