purzsasattila blogja
Meginthétfő
Szinte harapni lehet a levegőt,
oly harmatosan friss az őszi reggel.
Egy kissé fásultan, de nagy tervekkel
kezdem e bús napot, a „meginthétfőt”.
Még érzem bársonyos bőröd illatát,
rád gondolok vágyakra hunyva szemem.
Oly jó lenne, ha most itt lennél velem
és vinnél magaddal az álmokon át.
Búcsúcsókod íze most is számon ég,
felfűtve bennem buja érzéseket.
Mesés tájékra repülhettem veled -
varázslatos kéj - miből sosem elég.
Kizökkent a gondolatból hirtelen
a rázós valóság, rozoga buszom.
Vár a munka – a mókuskerék – tudom,
az álmokból csak „meginthétfő” terem.
(2012. október)
A főoldalról elutasították (Poetes pályafutásom során most először) túlzott erotikus tartalma miatt.
Vigyázni kell a fiatalok erkölcseire!
Veszprémi emlék
Kedves Valter (Borivoje) barátunknak ajánlva!
Kicsit megkésve, a tavaly tavaszi Veszprémben tartott Poet találkozó emlékére. :))
Szeretem a csendes, nyugodt veszprémi estéket,
a szél fútta, sokszor didergős naplementéket,
álmos reggeleket, s harangzúgásos ébredést,
az ódon falakat, mik segítik a merengést.
Szeretem e várost, mi oly sokat adott nekem,
ide visszatérve mindig megdobban a szívem.
Felsejlenek az itt töltött szép katonaévek,
előtörnek mind a fiatalkori emlékek.
S szeretlek titeket, drága Poetes barátok,
kik minden szavatokkal a szívembe találtok.
Örökre megőrzöm azt a szép tavaszi estét,
találkozónknak minden emlékezetes percét.
Ittam szavaitokat, mint a mézédes mannát,
áhítattal habzsolva rengeteg anekdotát;
a sok remek verset, mi úgy belém véste magát,
hogy az ember néha már elveszítette szavát.
Megismertem általatok a költészet csodáját,
hit és szeretet szavakba álmodott varázsát;
jó pár ismeretlen ismerőst, ki most már barát,
s a száraz nevek mögött a való embert magát.
S egy csupa szív lényt, ki leste minden gondolatunk,
Felejthetetlenné varázsolva találkozásunk.
Köszönjük, Valter, drága Borivoje barátunk!
Egymáshoz láncol minket már Poetes családunk.
Furcsa Mikulás nap
Tak, tak, tik, tak, tak, tik, tak, tak,
Furcsán félre harangoztak.
Vén ketyerém, mondd, mit csinálsz,
Össze-vissza mért kalimpálsz?
Versnek biztos jó e ritmus,
Egyedi, de nem szabályos.
Mi ez, talán megint nyár van,
Ezért fürdöm izzadságban?
Kemény ágy és fehér falak,
Mikulásra nem vártalak.
Rohangáló orvos hegyek,
Én inkább most hazamegyek.
Fehér köpeny nekem beszél,
De a mondat hozzám nem ér:
Arrhytmia absoluta,
Ezt nem értem abszolúte.
Mellkasomon színes drótok,
Karácsonyi díszként lógok
Madzag végén, monitoron.
Kedves hölgy szól: most megszúrom.
Sípolások, fura nóta,
Nem szép dallam karácsonyra.
Ismét beszél fehér köpeny:
Kiütjük és minden rendben.
Szép kilátás, nem ezt vártam.
Még mindig kemény az ágyam.
Talán lassan hazamegyek,
Mert várnak rám az ünnepek.
A haza becsülete
Mivé lesz ez az ország,
ha nagyjainkat sutba dobják,
s nemes eszméket sárba tiporva
munkálnak alantas érdekek...
Szobrok, terek s ősmagyar nevek
gátolnak tán célokat,
a fejlődésnek béklyót ad
irodalom s művészet szava…
ez a szép új haza?
Hát romboljunk, s építsünk
szobrok helyére új Taigetoszt,
honnan beseperhetjük a „koszt”
-s mindent, mi szerintünk életképtelen-
sokat látott vén Dunánkba…
Kérdem, mi jöhet még ?
Majd feltúrjuk őseink nyughelyét,
hogy ott építsünk szebb jövőt ?
Hát elég!
Tiszteljük elődeink Szent nevét,
s őrizzük az eszmét,
-mitől Magyar a magyar-
a haza becsületét!
Horgász Ima
Mi Atyánk, aki a halak közt vagy,
Horogba vésem a neved,
Jöjjön el az én pontyom is,
Legyen szép méretes,
Amint a nagy bográcsban, úgy a vízparton is,
Mindennapi fogásunkat add meg nekünk ma,
És bocsájtsd meg halétkeinket,
Miképpen mi is megbocsájtunk a zöldségevőknek,
És tégy sütőnkbe kissertést is,
De szabadíts meg a koleszterintől!
Ámen