Prózák és kalandok

jagosistvan•  2010. január 7. 12:37

Na alvás! ( Ajtó a kétségre )

Na alvás! (Ajtó a kétségre)

 

 

Pszt! Nyugi. Csak álmodtál megint. Ez még nem a valóság, még nem. Még nem hagyott magadra. Higgy nekem, még gondol rád és hiányzol neki, ha nem vagy mellette, érzem. Megértem azt, hogy félsz.

 

Már akkor is féltél, amikor még el sem kezdődött. Emlékszel? A magabiztosság álarcában tetszelegtél, miközben minden vágyad az volt, hogy a lábai elé vesd magad. De akkor is erőt vettél magadon, és megtetted az első lépéseket. Igaz, hogy bizonytalanul, de megtetted, és ez a fő.

 

Később érezted, hogy egyre közelebb kerülsz hozzá, minden egyes pillanatban. Egyre nagyobb szeleteket vágtál neki gondolataid élménytortájából. Izgatottan figyelted a gesztusait, a jeleket, hátha felismersz benne olyan dolgokat, amelyeket magadban is megtaláltál. Emlékszem, mennyire óvatos voltál, mert féltél. Féltél a visszautasítástól, és nem akartál megint csalódni, mint annyiszor már életed során (hiába, no, a múltad benned él), s tartottál önmagadtól is, mert nem tudtad, hogy fog reagálni a belső hangod erre az új érzelem-árra, amely folyton átcsap a fejed fölött.

 

Már akkor is féltél, amikor még el sem kezdődött, és most, hogy már-még tart, a félelem csak nő benned. Érzem a rezdüléseiden. Pedig nem kellene így lennie. Légy laza és élvezd az életed, a tied! Végy nagy levegőt és lazulj el! Ne rágódj a jövőn! Éld a mát barátom, mert az megadatott neked úgy, ahogy nem mindenkinek az életben. Boldognak kellene lenned, hiszen van miért. Szeretnek!

 

Lassan, óvatosan feküdj vissza, nehogy felébreszd a másikat. Ő nem akar jót neked. Ha egyszer előjön – mert elő fog –, ne hallgass rá! Ne akarj helyette dühöngeni és megbántani olyan embereket, akiket szeretsz! A jövő mindig mozgásban van. Bármi lehet, még az is, hogy a NŐ örökké szeretni fog, még a síron túl is, de az is megeshet, hogy csak eddig a pillanatig. Az igazat megvallva, egyik sem tűnik valószínűnek. A megoldás a kettő között van.

 

Ebben a játékban Te nem lehetsz vesztes, hiszen nem csaltál. Viszont nem ígérem azt sem, hogy győztes leszel. Csak magadat add, és nem lesz semmi gond. Ne, most ne válaszolj! Majd reggel, ha kipihented magad. Most aludj vissza, mert holnap sok dolgunk lesz. Várj… még így utoljára… ne feledd, az élet ajándék, a szerelem meg az igazgyöngy a tetején. Becsüld meg és tiszteld, mert ha nem, akkor még sokat találkozunk mi ketten. Elhiszed nekem? Persze hogy el, hiszen ÉN, Te vagyok. Na alvás!

 

 

 

 

 

2009. február 5.

 
1...678
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom