Prózák és kalandok

jagosistvan•  2011. október 3. 07:34

Döntöttem, feladom

Döntöttem, feladom

 

Az ember olykor kerül olyas helyzetbe, (jelen esetben én) hogy ami egykor természetes volt neki, (Úgymint az evés, ivás, a létfunkciókat ellátó feladatok, napi cselekedetek alkalomadtán való véghezvitele. Ezek közé tartozik számomra a kézjegyek által kivetített gondolatsorok. Egyszerűbben a versek írása.) teljesen átértékelődik.

Tehát természetesség. Ma már ezek a tevékenységek, szükségletek, nálam elérték a luxus kategóriát. Háromhetes borostával az arcomon már tükörbe sem merek nézni és csak akkor eszem, ha valaki belém töm pár falatot. Noha naponta többször is tömnének, mint Márton-nap előtt a libát, de valahogy a szervezetem nem igényli. A sok nem igénylés, azaz az igénytelenség új helyzeteket szül. Más aspektusból lehet látni a világot.

Mára már annyira lenatúrosodott életem van, hogy ismét papírra írok. Egy igen kedves ismerősömnek karistoltam egy verset. Szépséghibája a természetessége. A ki és lehúzott szavak. Megígértem neki hogy megkapja egyszer. Amint megadja az elérhetőségét, elküldöm neki. Tudom, hogy értékelni fogja. Szóval döntöttem. Feladom. 

jagosistvan•  2011. október 1. 09:54

Van kétezröd? - Dentonra figyelj!

Hozsánna nektek!

 

Hamarosan megjelenik a Nőkatalógus korlátozott példányszámban. A „hamarosan” jelen esetben október végét jelenti, a „korlátozott példányszám” pedig egész pontosan 50 darabot.

 

Azonban van egy kis gond. A „kis” jelzőn az értendő, hogy nincs egy vasam se, amivel beindíthassam a nyomdát. Egy barátom javaslatára az előzetes értékesítés mellett döntöttem, mely adott esetben annyit takar, hogy aki szükségét érzi annak, hogy a megunhatatlan és letehetetlen Művet (vastagon bekenem a borítót kétkomponensű ragasztóval) polcán, ágya mellett, avagy urambocsá a nyikorgó előszobaajtó támasztékául szeretné látni, az némi áldozatra kényszerül.

 

A lényeg. 2000 jó magyar forint lenne az az ár, amelynek átutalása után izgatottan lesheti a kedves megrendelő a postást, mikor is érkezik a – számára egyedileg dedikált –  példány. Ne haragudjatok, de egyszerűen máshogy nem tudom megoldani. Egyéb költsége természetesen részetekről nincs.

 

Még egy fontos dolog… tekintsétek ezt egy előzetes felmérésnek. Nyilvánvalóan csak megfelelő számú megrendelés esetén tudom izzítani az egész vackot. Úgyhogy akinek kell a könyv, az előbb itt jelezze felém. Ha összegyűlt a megfelelő számú jelölt, akkor privátban megkeresem őket (benneteket), ahol számlaszámot, telefonszámot, címet s egyéb nyalánkságokat közlök ennenmagamról, illetve az egyéb, esetlegesen felmerült egyedi kérdésekre is választ adok.

 

Amúgyilag itt olvasható: http://blog.poet.hu/denton2/nok---a-veg       ez a vége J

 

Köszi a figyelmet!

 

Dorkó László voltam. 

jagosistvan•  2011. szeptember 1. 17:11

Született feleség

Született feleség - humoros esszé 

 

Két féle nő van a világon. Aki szeretne feleség lenni és aki nem. Aki nem, azzal per pillanat nem tudunk foglalkozni, ergo maradunk azoknál a nőnemű lényeknél, akik az előző halmazban szerepelnek. Őket is két csoportba lehet osztani.  Vannak akik csak egyszer és léteznek olyanok akik többször is kimondják a boldognak nem nevezhető boldogító igent.

A történetünkben szereplő nő az igazi született feleség. Őróla mintázták a híres sorozat összes női főszereplőjét. Annyira sok őrült tulajdonsággal rendelkezik, hogy a forgatókönyvekkel foglalkozó bérírnokok úgy döntöttek csakis róla mintázzák az összes arát. Ezt a hölgyet nevezzük nyugodtan nevén. Éjdesem. 

Éjdesem repertoárja igen széles. Talán csak feminim fiú testvére az, aki túltesz rajta, de hát az csak a született férj kategóriában tudna színvonalasan teljesíteni, bát ki tudja? Ha lesz rá igény Hállivúdban elkészítik a Született guy-t is. Szóval Éjdesem…Alant felsorolom a teljesség igénye nélkül  azokat a tulajdonságokat, amelyekből ma ő a leggazdagabbnak hitt múzsa a Földön. Tehát. Egyszerű hiszti, látványos hiszti, fokozott hiszti, hisztis hiszti, egy pohár vörös bor, több pohár vörös bor, több üveg vörös bor. Utána hányás kocsmában, taxiból kiesve olajmezőn, hányás bárhol. Boszorkányság alapszinten, középszinten ráolvasással, legfelsőbb szinten szőke kollegina hajának ellopása átokszórás céljából. Egy hetes kosz a lakásban, egy hónapos kosz a lakásban, fél éves kosz a lakásban. Édesanya a lakásban. Fóbiák minden szinten a fentebb említett hiszti fokozatokkal vegyítve. Írás, mosás, főzés. Reiki tanok, istenkeresés, reggelente zokni keresés. Többféle rúzs, büdös rúzs, nincs már rúzs. Szex az ágyban, a házban, házon kívül., magán kívül, magában, magával, mással, vele, elemessel, lemerült elemessel, esemessel, Emesével azért nem mert nincs ilyen nevű barátnője. Ezeken kívül főz, főzet, boszorkány főzet, mos, fogat nem, szabályokat hág, hágat és ismét hájas. Fejet mos, másét is, hajat olykor. Szőkére, vörösre, feketére vagy amilyenre épp sikerül.

Mivel időm csak majdnem végtelen a többi  tulajdonságától most eltekintek. Úgy gondolom, hogy az olvasóknak van annyi fantáziájuk, hogy nincs is szükség rá. Vagy ha még sem, javaslom nézzék a sorozatot.

Éjdesem valójában jó lelkű asszony, aki ragaszkodik emlékeihez. Ennek elérése érdekében emléktárgyakat gyűjt. Főleg azoktól a naiv férfiaktól, akik hajlandók voltak elvenni. Célja hogy legalább annyi férje legyen, mint egyik ősi felmenőjének, aki biz nagy játékos volt a szerelemben. Tudja jól, ideje van elég, hiszen még odébb van az a kilencvenedik életév, amíg aktív feleségként le nem százalékolják.

Éjdesem közel lakik hozzánk. Mondhatnánk azt is hogy majdnem nálunk. Majdnem. Mostanában Stájerországban egy faluban csomózza a hagymát szabadidejében, mert az „első a család” project bebukásával elmentek a dollármilliók.  

Holnap esküvő lesz. Hagymácska herceg megkérte Éjdesem kezét. Az ok néhány mondat. – Az előző háromnak még sose mondtam ki hogy szeretlek. Neked kimondom, mert érzem, különleges kapcsolat van köztünk.

Éjdesem boldog. Boldog, hiszen újra az lehet, ami mindig is szeretett lenni. Feleség. 

jagosistvan•  2011. április 29. 09:29

Csolika

Csolika

 

Aznap esett. Nagymamám kikísért a kapuba, megpuszilt és útra bocsátott. Az iskolatáska ütemesen ringott a hátamon, ahogy a közeli bolt felé igyekeztem. Minden nap kaptam egy tízest. A boltban rutinosan kerültem ki a nehézkesen mozgó nagymamákat, a gyermeküket karjukon hordó anyukákat, a reggel már italszagú apukákat. A szokásosat vettem. Fél liter tej (négy forint hatvan fillér), két kifli (darabonként egy forint húsz fillér) és túrórudi (két forint nyolcvan fillér). Nagyon szerettem a túrórudit. Azt a túrórudit. Sötétbarna csomagolás… étcsokival bevonva. Néha még most is úgy érzem, hogy itt van az íze a számban.

 

    A boltból kifelé jövet kiharaptam a tejeszacskó sarkát, és menet közben két kifli falat között oltottam vele a szomjamat. Akkor még nem szerettem az ultrapasztőrözött tejet. Akkor még volt másmilyen is. Mire Csolikához értem, a reggeli le volt tudva. A rudiból az utolsó falatot lenyelve nyomtam meg a csengőt. Csolika kijött és fanyarul mosolygott. Mindig így mosolygott. A legcsenevészebb gyerek volt az osztályban. Sőt, megkockáztatom, az egész iskolában. A világot azért nem mondhatom, mert akkor már láttam egy képet az afrikai éhezőkről. Az egyik kisfiú száját legyek lepték. Ez a kép ma is bennem van. Csolikáét inkább szotyihéjak díszítették. Amikor kértem tőle, mindig csak egy szemet adott. Ebből is látszódott, hogy Csolika nagylelkű volt. De Csolikát ilyennek szerettem. Fanyarnak és smucignak. Így játszottunk nagyokat együtt. Volt egy prizmája, amivel nyolcfelé törtük a Nap fényét. Azt játszottuk, hogy mindegyik kis színes fény egy-egy külön naprendszer. Ezeket krétával be is karikáztuk a járdán.

 

    Csolikánál aznap reggel is nála volt a prizma. Nem közölte velem, de tudtam. Rácsapott a zsebére, miközben villant a fanyar mosoly.

 

    Elindultunk a suli felé, miközben azt tervezgettük, hogy melyik naprendszert hódítjuk ma meg. Ahogy a Kalap és a Marx utca sarkára értünk, egy nagyobb embertömegre lettünk figyelmesek. Mi is, mint minden kíváncsi gyerek, egyből belerohantunk a sűrűjébe. Egy embert álltak körül. Egy letakart, halott embert. Csak a cipője lógott ki a nylon alól. Azt hittem sokkot kapok a helyszínen. A cipő szakasztott olyan volt, mint a nagyapámé. A gyomrom émelyegni kezdett és forgott velem a világ. A combomba olyan gyengeség költözött, mint előtte még sohasem. Egy idősebb bácsi támogatott a közeli kúthoz, ahol megmosták Csolikával az arcom.

 

    Nem tudtam felfogni. Viszont több gondolat is elkezdett cikázni a fejemben. Nagyapám éjjeliőr volt egy KTSZ-nél. Most esett le, hogy nem jött haza. Nem hozott nekem semmi könyvet sem, és a totótippjeit sem mutatta meg. Akkor úgy éreztem, hogy én láttam utoljára a nagyapámat. Még ha halva is, de én láttam. Az iskolában senkihez se szóltam. Nem akartam. Hagyjanak fájni. Hagyjanak emlékezni. A tanárok egy idő után észrevették, hogy valami nincs rendben velem és hazaküldtek. Féltem hazamenni. Féltem a sok rokontól, akik valószínűleg már ott sírtak nagymamám körül. Végül is nem mentem haza. Kiültem a közeli térre (mint annyiszor már azóta). Néztem az elrobogó szürke autókat, a szürke házakat, a szürke felleget, a szürke lábamat, ahogy himbálódzott a padon. Szürke volt minden. A világ, az érzés, ami körbefont. Talán Csolika nem, aki a maga halványabb szürkeségével kitűnt a környezetből, amikor megjelent a padnál. Nem néztem rá. Kezembe nyomott egy darab szotyit, majd felsegített, és hazakísért. Nem tudom hogy talált rám, miként azt se, hogy tudta -e pontosan, mi nyomja a lelkemet, de ott volt.

 

    Már sötétedett, amikor hazaértem. A konyhában égő villanykörte körül apró szárnyaló rovarok keringtek. Nem tűnt fel senkinek sem, hogy későn értem haza. Csak egyvalakinek. Egy sánta, bagószagú öregembernek. A nagyapámnak. Átölelt, de nem szólt semmit sem. Akkor fogtam fel, hogy egy hús-vér nagyapát szorítok magamhoz, aki lélegzik, és füstöt fújt a fejemre. Azt hiszem, az volt az egyik olyan pillanat, amikor nagyon szerettem őt. Ekkor kilenc éves voltam.

 

    Nagyapám azon a reggelen tehát nem halt meg, csak egy kicsit tovább időzött a kocsmában, mint ahogy általában szokott. Csolika meg, maradt ugyanolyan, mint volt. Vékony, fanyarmosolyú és smucig. Pont olyan, amilyennek én szerettem.

jagosistvan•  2010. december 29. 11:30

Poet évkönyv 2010. – Szubjektív

Poet évkönyv 2010. – Szubjektív

 

A minap vehettem – immár harmadszor – kezembe az új POET évkönyvet. Furcsa kettősség volt bennem, melyet a tavalyi példány gerjesztett. Mivel nekem az csalódás volt. Senki ne értsen félre, nem a minőséggel voltak gondjaim, hanem azzal hogy a csekk befizetése és a vers elküldése ellenére sem kerültem bele. Egyszerűen kifelejtettek. Legalább is az indok ez volt.

Tehát némi rossz szájízzel bontottam ki a borítékot. Ez a szájíz néhol hol eltűnt, hol visszajött. Ami egyből feltűnt az a keményborítás volt. Ahogy a kezemben tartottam megállapítottam, hogy a fogása kellemes, bár egy kissé csúszós. Úgy voltam vele, hogy ez legyen a legkisebb gond.

Most térjünk rá a dizájnra. Első gondolatom az volt, hogy ez egy mesekönyv. Már a címe is ott lebegett lelki szemeim előtt. A Pávatündér kalandjai. Az alkotás mesés, de véleményem szerint nem egy verses antológiához való, még akkor sem ha a cím, próbált passzolni Sivák Enikő egyébként tetszetős grafikájához. Egyedül az idézetek voltak azok melyek tetszettek kivitelileg.

A hátsó borító rémes. Az ajánló melyet Juhász Magda néni írt, csupa nagybetű, ráadásul igénytelen módon van tálalva. Ezt úgy vélem a szerkesztőnek lehetne a számlájára írni. Két dolog lehetséges. Nem tudja mi az hogy „sorkizárt”, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta.

 

A belső papír lehetne vastagabb is. A sorok átsejlenek a másik oldalról, ami valljuk be, igen zavaró lehet. De hát valamit valamiért. A kemény borító ára a silányabb lap-papír. A fejléc és az impresszum rendben van.

Egy szó mint száz: a tavalyi dizájnilag jobban tetszett.

 

Akkor most térjünk rá a könyv lelkére, vagyis a tartalomra. A cim: Illúzió. Nos ez a cím mindent elmond, és semmit se. Mit is jelent az Illúzió? Érzéki csalódás, ábránd, nem valós dolog. Aki úgy ír hogy a valóságot kifelejti költészetéből és rózsaszín függönyök közt henyélve siratja múltját, jelenét, jövőjét, annak bizony sokat mondó e cím. Viszont aki a valóságról ír...

A Juhász Magda ajánló szövegével már foglalkoztam, mint dizájner. Most a sorok mélyére próbálok menni ami persze nem olyan mély hogy az ember elvesszen benne. De ez nem is elvárás ilyen szinten hiszen csak egy amatőr antológiáról van szó. Juhász Magda néniről tudni kell hogy nem amatőr. Számos kötete jelent már meg és még benne van legalább ugyanennyi. Az ajánlót olvasva egy kicsit irigy is voltam rá. Ugyanis az értelmezésem szerint amikor írta ezeket az ajánló sorokat, már kezében tartotta a könyvet. Ergo Ő előbb kapta meg mint én vagy bárki más. (Ez volt a vicc!)

 

Nagy örömömre szolgált, hogy sok ismerőst véltem felfedezni a kötetben. Ugyanakkor nagy bánatomra is, hogy sok ismerős kimaradt. A tavalyihoz képest kb. száz oldallal lett kevesebb, ami azért elgondolkodtató. Gál János, Szécsényi Barbara, Papp Für János és Többiek. Hol vagytok?! Hol vannak azok a költők, akik az első évkönyvben meghatározó szerepet játszottak?

 

A kötetet szomorúan tettem odébb. A Pávatündér kissé dacosan nézett rám a válla fölül. Illúzió – suttogtam magamnak. Majd megteremtem magamnak az én évkönyvemet – itt legbelül - ahol minden Poetes barátom verse szerepelni fog. Megteremtem...

 

Mint fentebb írtam, a könyvnek lelke van, csakúgy mint nekem, s akinek van, annak fájni i szokott. Így hát újra fellapoztam s próbáltam nem törődni a hiányzókkal, helyettük inkább az „évkönyves” barátaimra koncentráltam. Vitorla druszámra, Bódai-Soós Juditomra, Bíbor Katára, kinek csak szimplán király vagyok és Mindenkire aki ebben az évkönyvben szerepel. Végül is jó dolog az évkönyv és ezt sohasem vitattam. Egy örök emlék, melyben mi amatőrök költők, örök mementót állítunk egymásnak és magunknak egyaránt.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom