Ő az?

jagosistvan•  2011. november 20. 10:12

Ő az? 

Csak nézem és látom; nem érti. Nincs az az isten (pedig neki van), aki megértetné vele a helyzetem. Elmondtam neki mindent. Azt, hogy negyedik napja nem ettem, harmattal fedett padon ébredek, két napja nem tisztálkodtam, és hogy a fiamat se láttam már egy hete. Figyelem arca rezdüléseit. A tanácstalanság láthatólag pozíciót keresett. Szemeivel olykor félrepillant. Gondolkodik. Valami okosat és egyben biztatót kellene mondania nekem. Látom ebből semmi sem lesz. Pedig hatalmas betűk hirdették itt a Kossuth tér kellős közepén: Ha tanácstalan vagy és elveszett, térj be hozzánk. Nincs olyan gond, amelyen Istennel együtt ne segíthetnénk. Szép kis bódé. Olyan kis kétszemélyes. Isten már be sem férne. Talán azért nincs most se itt. A pásztor még mindig gondolkodik. Én közben nézem az asztalon felejtett mézes puszedliket. Szívesen beleharapnék az egyikbe még azon az áron is, hogy tudom, talán fájdalmat okoznék vele a lyukas fogamnak. Még mindig gondolkodik. Majd hosszan rám néz. Lassú mozdulattal nyúl az ásványvizes palackjáért. Körbeforgatja maga előtt és a címkéjét vizslatja. Húzza az időt. Végül a szájához emeli és kortyol egyet. A megnyújtott időben külső pillantásokat állok. Érdeklődő és lekicsinylő szempárok a térről. Kirakatember lettem. A nagy felirat alatt a kis bódé reklámarca. - Isten segíteni fog önnek, csak hinnie kell.

Egyenesen a szemembe mondja. Végül megtalálta azt a pozíciót, amellyel úgy tud elém állni, hogy hiteles maradjon. Csak egy szó: Isten. Vele mindent meg lehet oldani. Ő az, aki segít nekem is, amikor nem engedi majd, hogy a kukából kivegyem a megrágott sós perecet. Nem a büszkeség. Ő az, aki segít majd bevennem a mérgeket. Nem az elkeseredettség. Ő az, aki megment talán a haláltól és nem a Magdi. Ő az, aki segít abban, hogy a fiammal együtt lehessek újra. Nem a szeretetem. Ő az, aki emberré hagyott és nem a túlélő ösztönöm. Ő az, aki miatt szeretnek még páran. Nem magam miatt. Ő az, aki újra Ági karjaiba tolt. Ő az?

 

 

2011. november 20.

 

vasárnap  9:45

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

19702011. november 21. 17:56

:-) Királyom! Még eszembe jutott: semmi sincs véletlen!:-)

BakosErika2011. november 20. 18:04

Szívhez szóló prózát írtál Jagi!
Örülök ha a nehézségek árán is, de újra megtaláltad a saját utad, általa vagy magad által szerintem nem ez a lényeg, a lényeg az, hogy újra boldog vagy és szeretnek sokan. talán tanítás volt az a pár nap, valami nagyon fontosat tanultál meg általa!
Ölellek

Mamamaci402011. november 20. 18:00

Ő az! Hidd el! Örülök Nektek! Baráti brummot küldök osszátok el!:))

pepo2011. november 20. 17:56

............:)

jagosistvan2011. november 20. 17:54

Helyet adok Áginak.

kovacsagi2011. november 20. 17:52

Ági, Magdi, barátok névvel és név nélkül. Ők, és mégsem ők. Hanem Ő. Isten, Sors, Gondviselés, Életösztön...

Törölt tag2011. november 20. 16:29

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2011. november 20. 16:20

Meglesz. :)

Pera762011. november 20. 16:14

Sajn. Állom.
:)
Pedig most nem ''lábatlan''kodok. Itthon lesz az idén ettől tovafelé a Kedves...ha minden igaz.
Már az esti kilátásoktól jó kedvem van. Tudod, panorámás helyen lakunk.
:)
Na, további Ágisszépestéket, napokat!

jagosistvan2011. november 20. 16:10

Bocsi, de ráléptél a lábamra. :)

Pera762011. november 20. 15:55

Én köszönöm, hogy olvashattalak.
Ha már közL állunk egymáshoz. :)

jagosistvan2011. november 20. 15:43

Perám, minden veszteség okulás is egyben. Hol kisebb hol nagyobb. Ma olyan dolgokra is odafigyelek, amelyek felett régen elsiklottam. Köszi hogy olvastál.

jagosistvan2011. november 20. 15:41

Virágom, lezabáltam. Azért estére még nekiesünk a leveseknek. :)

jagosistvan2011. november 20. 15:39

Katám, talán Ő az. Talán sok neve van. Isten, Sors, Végzet, Szerencse.
Köszönöm hogy olvastál.

Ölellek, István (még mindig király)

jagosistvan2011. november 20. 15:37

Köszi Barbom. Szerinted?

Pera762011. november 20. 14:18

Előbb el kellett veszítsed, (önmagad is) hogy megtaláld.
Amiken keresztül mentél, azok a gondok, bajok végül mégis megtartottak embernek. Mert amíg van valamink, akár egészség, akár szerelem, bármi, nem értékeljük mindig megfelelően. Ha nincs, akkor a hiánya ébreszt rá a voltra. És az értékrendünk megváltozik utána.
Te is az a makacs élnivaló-féle vagy! Nem az a feladós-fajta.
Szeretettel.

szurkevirag2011. november 20. 14:18

Baxus Jagi!
Nehéz rá megfelelő szót találni... talán a szuggesszív áll a legközelebb. Veszettül szuggesszív!
Nah... jó étvágyat a leveshez, én még elolvasom párszor...

19702011. november 20. 14:03

Szeretem az írásaid! Faltam a betűket, a szavaid...ahogy sorról sorra haladtam feszültséget keltett bennem...érdekes, de így volt! és érdekes volt a végére a nyugalom! Talán a féltés okozta, az értetlenség...aztán mégis a megértés!:-)

Ha (el)hiszed: Ő az!

Ölellek:-)

szebarb2011. november 20. 13:30

Jó kérdés. Jó írás.

jagosistvan2011. november 20. 12:28

Imrém, nem a nő dönt és nem is a férfi. Vonatkoztassunk el a nemektől. Így marad a lélek. Azok akkor találnak egymásra ha ugyanazt keresik.

Egyébként olyan jót nevettem magamban, amikor továbbfűztem a gondolatod. Mi van ha meleg párról van szó? Mondjuk két férfi. Ott melyik dönt? Főleg ha mindkét fél mindkét szerepben pózol. :)))

jagosistvan2011. november 20. 12:25

Őrni, melyikből kérsz? Van édes alapú fahéjjal, meg van sós alapú fokhagymával és bazsalikommal. :)

jagosistvan2011. november 20. 12:24

Nem felejtem el tesókám. Hasonló életvitelünk miatt is tudom hogy érted és te is tudod hogy én is értem amit írtál. Ejj de nagyon kéne már egy pad, meg előtte egy pub. :)

Törölt tag2011. november 20. 11:56

Törölt hozzászólás.

Ernest2011. november 20. 11:31

:)
Sütőtökkrémlevest? Küldjél légipostán kóstolót, nyitom az ablakot. Jó étvágyat!
Őrni

Törölt tag2011. november 20. 11:29

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2011. november 20. 11:27

Jaj öreg barátom! :)

Nem szomorú (ma már)ez és nem is a jelent dolgoztam fel. Visszamentem néhány hónapot. Egyébként meg nem szeretnék minden nőt. Sőt. Csak egyet, Ágit. Vele meg már megvagyunk egymásnak. Írod: ...az Isten tolt a karjaiba?
Hát ez az amit én sem tudok. Hogy a szerelem, a szerencse, a sors vagy isten hozott e össze bennünket. Nincs rá pontos magyarázat. Tehát öreg barátom nyugodj meg és ti is kedves férfi társaim. Én csak egyetlen egy nőre vágyom, az meg itt van már nekem. Na megyek is, mert főzzük a sütőtökkrémlevest. :)))

jagosistvan2011. november 20. 11:20

Köszönöm szépen Tengeröm. Most újra megy a próza is.

Törölt tag2011. november 20. 10:25

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. november 20. 10:23

Törölt hozzászólás.