Gyerekversek

Hol lakik

- Merre lakik a szeretet,
van neki hazája?
Tündérek kertjében van e
égig érő fája?
vagy óriási hegy mögött,
bárányfelhők között,
legfényesebb csillagokhoz
messzire költözött?

- Benne lakik a szeretet
egy kedves mosolyban,
keresd a simogatásban,
megnyugtató szóban.
Szeretetnek a szívünkben
van örök lakhelye,
a boldogság is ott lakik,
s a békesség csendje.

Úton

Három teknőc ül a kövön,
nyújtózkodnak, napoznak,
közelében sem mennek az
árnyat adó falombnak.

Kettő csobban, alámerül,
nyugalmukat zavarja,
hogy nézőjük akadt, de egy
nem jön ettől zavarba!

- Elismerem, lusta vagyok,
napozok, nem úszkálok,
tengerpart helyett megteszi
e hínáros útárok.

Túloldalon öt kis kacsa
békalencsét szedeget,
anyja hívja őket csendben,
indulnunk kell gyerekek.

Vízilabdáznak a kacsák,
játszótér nekik a mély,
nem akarnak szót fogadni,
langyos a víz, és sekély!

- miért aggódik a mama,
hiszen nagyon jól tudja,
megvéd minket a tollruha,
nem fúl vízbe egy kacsa!

Elindulnak mégis haza
vízből gyorsan kiszállnak,
azt súgta a kacsamama,
nincs itt helye vitának!

Téli románc

Tél Apó inti gyermekét,
ne bámuljad Nap Leventét!
A fejedben mit forgatsz,
ha rágondolsz elolvadsz!

Zúz Mara, a csini lány
tőszomszédja Cidri Pál
látja, hogy kedves barátja
mi mindent sző sóhajába!

Unatkozik, ez fura,
napra vágyik, kis buta!
Fürdőruhát szeretne,
jó magasra sliccelve!
Körmét festegetni kékre,
ő lehetne a Tél-szépe...

mond Jég Virág, mit tehetnék,
ha kedvelem Nap Leventét?!
Ennek nem lehet jó vége,
óva inti barátnője!

Rá szól zordan a papája,
menj hűvösre kis leányka!
Napozás nem való neked,
szeresd helyette a szelet.

Új vendég jön, Eltün Dér
nyomában a Fagyos Szél!
Vele jött legkisebb fia,
-gyönyörű vagy, -sóhajt Mara.

Di Gergő is elámul,
Őt választja párjául.
Fagyos álmot sző a páros,
Nap Levente bármily csábos,
nem jöhet már szóba se,
Gergőé Mara keze.

 

 

Kedvencek

Ajándék!... most érkezett!
kosárban ül, mi lehet?
Hópehely, a perzsa macska
lábait a kasra rakja,
rámered!

Sötét szemek gazdája,
visszanéz a cicára,
vakkant is, üdvözlésképen...
(nem ülhet itt csendben, tétlen,)
kis kedvenc fut ijedtében!
...hiába...,

kutyuska csak nézeget,
félelmének vége lett,
hogy a cicát így meglátta,
hófehér perzsa bundába, kérdezett:

- Metri vagyok, Te ki vagy?
Bébi vagy még, vagy már nagy ?
- Ó jaj nekem, ez egy kutya !!!
borzong a hófehér cica:
odafagy.

Ívvé görbül a háta,
neki nem lesz barátja
éj-fekete pamacs puli,
(megkarmolja, az már tuti!)
bár..., hogy nézi, elég cuki,
csodálja.

Beszélhetne most vele,
melyik is az eleje?
Játszótársnak jó lesz mégis,
ha egy kicsikét félénk is,
na, gyere.

Kosárból hol a kijárat,
elborulnak, jaj, vigyázat!
Néznek még, mint ellenségek,
de egymástól már nem félnek,
kedvencek.

 

 

Kis csavargók 

Parton halad egy kiskutya,
eltévedt, kicsi, butuska
nézi a vizet: mély lehet,
hű, de messzire tekergett.

Patakot kérdi, tudja e,
mi lesz most itt kint ővele?
cseveg a víz, és csordogál,
kisebb domboknál meg – meg áll,

kutyuskához szól becézve,
meghívlak, gyere ebédre!
Vizemben van jó harcsa, nagy,
fénylik is ott egy halcsapat !

Amott látom a kis gazdit,
téged keres, hát várd meg itt...
és, ha gondolod, partmentén
velem jöhettek kettecskén.

Sétáljatok szép csendesen
fárasztó az út melegben,
hűsítővel az otthon vár,
haza találtok innen már.