Gyerekversek

Felhő-táltos

  Felhőből igazi vad ló,

patáján nincs szöges patkó,

versenyt fut a pajkos széllel,

nem lehet tartani fékkel;

lábain gyöngyharmat csillám,

szabadon fut, mint a villám!

Sörénye, akár egy angyal,

száguld a felkelő nappal.

Nézi Őt fentről egy csillag,

- szilajok ezek az ifjak,-

felhőló  elvágtat bőszen,

unja, ha látja az őrszem.

az égen száguld Ő frissen,

semmilyen más gondja nincsen;

barátja a pajkos szellő,

felleg lesz később, ha megnő.

 

Vacsora

Szúnyogéknél áll a bál,

a béka épp arra jár!

- Most asztalhoz terítek,

partedlit is kerítek;

menekül a pereputty,

ám a béka ugrik, zutty,

de mit néz oly sápadtan,

jött egy vendég, - váratlan;

sikló szisszent csendesen,

ez a béka kell nekem!

Telik majd az éhgyomor,

kutykurutty áll, mint szobor.

Gólya röppen, kelep lep,

vízisikló szeretlek!

Nádszál búsan lebegett,

a bulinak vége lett.

 

Áradat

Csevegő csobogó kis patak,

gyengülő gátfalad átszakad,

hömpölyögsz itt ma, mint áradat,

riadtan úsznak a kishalak.

Csobogó kis patak, csevegő,

maradj a medredben hencegő,

ígérted: nem áradsz, szószegő,

víz alatt sárgul a legelő.

Kis patak, csevegő, csobogó,

magas part kell neked, vízfogó!

Most vad vagy, dagadó, zuhogó,

légy ismét nyugtató, susogó.