Gyerekversek
A kismadár és a patak
A kismadár és a patak
Sehol nincs egy víztükör, csak kiszáradt mély gödör,
száraz medrű kanális, szomjan hal a madár is.
Kis őz fut az erdőbe, nyuszit vonja kérdőre,
nem tudod, hogy merre jár tarka tollú kismadár?
Tudom: elment messzire, nem hallgatott senkire!
Írt neked egy szalagot, keresi a patakot;
Mert a patak erre járt, erdőn-mezőn csordogált.
Messze:- látta a madár- ott a víz, ott csordogál!
Megkérdezi; kis patak, mért' gondoltad meg magad?
sok-sok állat kesereg, utad merre tekereg?
Miért bujkálsz előlünk, eleged lett belőlünk?
Dehogy: nyög a pocsolya,- őt a víz hátrahagyta-
kevés volt a mennyiség, mit felhőből önt az ég,
de a folyó segíthet, pataknak, ha ad vizet:
Madár szólt: jaj áradat, vissza víz nem áradhat!
- A szél, aki segíthet, felhőt ide terelhet:
Hallja a szél, meg-meg áll, mit kíván a kismadár?
Szomjas a táj felétek? a felhővel beszélek:
Égi magasba kopog, pici felhő ott zokog,
mi bánt, gyere meséld el, ne sírj itt nagy könnyekkel;
- fodros ruhám elszakadt, velem már nem játszanak:
úszni így nem is tudok, ha futok, lemaradok!
- Rendezzünk zsúrt, jó nagyot, takarjuk el a Napot:
meghívók mind kiosztva, égi buli megoldva!
Bárányfelhők bégetnek, sokan jönnek, érkeznek,
fellegnyi már a csapat, ha földre hull áradat.
A szellő a kormányos, ma egy felhő sem álmos,
esőillat! Ismerős, kismadár nem ijedős,
tudja vissza az utat, megkéri a kisnyulat,
jelentse az erdőbe közeleg a víz végre!
Tarka madár hír hozó,- gilisztával birkózó-
jön az eső, az eső! Csapatban van az erő!
Szél hajtja a felleget, a víz mindjárt megered,
gyere felhő sietve, szükség van a vizedre.
Esős már a láthatár, megpihen a kismadár.
Rátalált a patakra, az fordult is szaladva,
hogy az esőt felfogja, állatokat itassa
mert a kis őz szomjazik, és berekedt a kuvik,
ha víz erre nem árad, a meder is kiszárad,
ne bujkáljon a patak, maradjon a vízszalag.
Vidám kis búvópatak, azt ígérte itt marad,
lesz itt örök bérlete, felhővel megbeszélte.
Tiszta vizű kis patak, hosszú nyáron is maradj,
kísérjen az utadon, langyos esti fuvalom.
Kis-róka az erdőben
Erdei séta
Világot látni indult a róka,
kíváncsi volt az erdő lakókra.
Egy mókás mókus tornászott éppen,
meghívás van az üdvözlésében.
A róka nézi, magas a fa,
hogy ment a mókus oda?
Eléje lép egy agancsos szarvas,
a róka látta milyen hatalmas!
Őzike lépdel a bokrok között,
ordas lapul az az ágak mögött;
gombát keresnek vadmalacok,
villan egy cickányfarok.
Nagyfülű nyúlfi répára éhes,
de csak faág van az íze rémes!
Kis róka nézi, de szép az erdő,
mamája rászól: itt vagy tekergő?
Néhány korhadt fa összeborul,
nyuszi a fűben lapul.
A borzon csíkos, gyönyörű bunda,
apró sün nézi, cseréljünk: mondja;
- kosárnyi gombát, ha hoznál érte,
akkor sem adnám oda cserébe!
- Sohasem kéne: a sün nevet,
csíkosat bárki vehet.
Az apró róka kíváncsi fajta,
felneszel egy mély brummogó zajra,
medve apónak nyitva a szája,
mancsában épp egy kosárnyi málna;
az erdő vadja ma ünnepel,
kis róka vendég leszel.
Az udvarban /oda-vissza számoló
Egy udvarban
két kis kutya
veszekedett
három csonton,
őket figyelte
négy cica,
öt lépésnyi füves dombon.
Hat szép páva
hét csibével,
nyolc kacsával amíg drukkolt,
kilenc kiló kukoricát
tíz vödörből elpocsékolt.
***
Tíz vödörnyi kukorica,
kilenc kiló, rengeteg az!
Örül is a
nyolc kis kacsa, mindjárt
hetet bekanalaz.
Hat szép páva számolgatja,
neki ugyan mi marad ma?
Ötször elrikkantja magát,
a négy cica kiszaladna.
Három csont a földre hullott,
két kis kutya meglepődött,
mert a gazda
egyet csuklott,
és hosszasan zsörtölődött.
Vadvirág csokor./ Morzsák (mondóka)
Vadvirág csokor
Egy csokorban
két szarkaláb, piros pipacs
három,
négy kék színű búzavirág,
öt levél egy száron.
Hat gyöngyvirág hófehérben,
sárga repce, vagy
hét,
mint sok lámpás sötét éjben
csillogó a zöld rét.
A hajnalka
nyolc kis szirma
kíván sok szerencsét,
ő a napot alig bírja,
és várja az estét.
Kilenc szálát felkínálja
aranyeső bokor,
tíz órára készen is lett
a vadvirág csokor.
Morzsák (mondóka)
Kirándul a hangyacsapat,
útjukban van egy nagy falat
kenyérmorzsa,
labdaforma.
Elhangzik a varázsige,
gyertek ide, gyertek ide!
És a sok kis szorgos hangya,
a morzsácskát ott nem hagyja
haza tolja,
be a bolyba.
Újra mennek, mendegélnek,
árnyékában egy levélnek
dióbél van,
csigahéjban.
Elhangzik a varázsige,
gyertek ide, gyertek ide!
És a sok kis szorgos hangya,
dióbelet ott nem hagyja
így a kamra,
telve van ma.
Ismét mennek, mendegélnek,
az út mezsgyéjéhez érnek,...
Mi menjen a lekvárba?
Mi menjen a lekvárba?
Megráztuk az eperfát,
ott termettek a kacsák!
Az összeset megették, megették,
szedjünk akkor cseresznyét.
Termett a fán cseresznye,
de a madár megette.
Mit tegyünk most nagyanyó, nagyanyó?!
A lekvárba mi való?
Megszedjük a szilvafát,
abból főzünk jó lekvárt!
Van itt barack, vadkörte, vadkörte,
finomság lesz belőle!
Tűzpiros csipkebogyó,
az áfonya mire jó?
Édes legyen a leve, a leve,
málnát is tegyünk bele!
A kék kökény keserű,
bokra szúrós, mint a tű!
De ha érett, fekete, fekete,
lekvárt főzünk belőle.
Fahasábról száll a füst,
gyümölcscsel teli az üst;
kavargassuk, halihó, halihó!
lekvárba gyümölcs való!