Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
In memorian Kolontár
princess67• 2010. október 9. 17:22
Október 9. A negreni vásár ideje. Egy héttel ezelőtt még lázasan álmodoztam a vásárról, az utazásról. Sajnos nem sikerült kijutnom. Most ragyogó napsütésben dolgozom kint a kertben, gyönyörködöm a halvány lila krizantémekben, a sárgálló csicsókában. Sajgó derékkal egyenesedem fel lassan a sárgarépa kupac felett, amit délután szedtünk fel. Ha már itt vagyok, akkor kitakarítom a szamócást is télire. Lábam neki feszítem a földnek, karommal erősen húzom a gyomot, közben derekamba beléhasít a fájdalom. Szememet csípi az izzadság, mely sós patakokban csordogál homlokomról. Felettem apró ezüstösen csillámló repülőgép hasítja az eget, és én sóhajtva, irigykedve nézek az ég felé. Bezzeg mások! Utaznak, élvezik az életet, én pedig itt robotolok a kertemben.. Bezzeg mások! De ekkor hirtelen végig futnak agyamon az esti híradások képei... Kolontár, Devecser..... Bezzeg mások???!!! Tudatomba éles késként hasít a fájdalom és felismerés. Bezzeg mások???!!! Igen, mások most hagyják el örökre otthonukat, mások évtizedekig nem szüretelhetnek a kertjükben, nem szedhetnek zamatos szamócát az udvarról. Mások térdig érő mérgező vörös iszapban dolgoznak, mentik a menthetetlent. Mások boldogok lennének , ha még egyszer az életben sárgarépát, zöldséget, paprikát teremne a föld, melyen éltek eddig, az otthon udvara rikító virágokkal lenne tele, ha lehetne tavasszal füvet vágni, ha a veteményeskert újra teremne nekik. Megszégyenülve feszítem magam újra neki a gyomoknak, s legszívesebben csókot adnék a Földnek, amin élek, ami megajándékoz engem. Izzadság cseppek mellet most már könnyeimmel küszködöm, s magamban hálát adok az Úrnak, hogy van még mit kapálnom, gyomlálnom, hogy terem még gaz is a kertemben.
francoise2010. október 12. 16:05
Gyönyörű és megható szavak,nem szégyellem leesett nem egy könnycsepp most az arcomról,szegény emberek,kik elveszítik az otthonutat,szegény emberek,akik elveszítenek valakit,pedig szeretnék még segíteni iszapot vagy zöldséget szedni az életemben,de ha valaki nem akarja engedni nem lehet!Sajnos ezt kell elviselnünk!
tigris2502010. október 11. 16:18
De milyen igaz!!!!!!!
princess672010. október 11. 12:07
Köszönöm minden jó indulatú ember hozzászólását! Együtt dobban a szívünk, együtt száll a sóhajunk a katasztrófa sújtott területen élőkért!
kalitka2010. október 10. 20:33
...
Igaz gondolatok...
Törölt tag2010. október 10. 14:49
Törölt hozzászólás.
BLF2010. október 10. 01:26
Csodálatos felismerés.
Isten áldjon meg e gondolatokért.
Áldott napot!
narnia2010. október 10. 00:15
Olvastam már felkerülése idején is, de most visszajöttem. Igen, becsülnünk kell amink van, mert az élet egy pillanat alatt változhat .... és volt nincs ...
Megindító és elgondolkodtató sorok.
Holdsugar2010. október 9. 23:00
Kedves princess67!
Órák óta készülök elolvasni ezt az írást..
Most végre megnyitottam, és akkor nézem, hogy ki az írója...
Örülök, hogy látlak itt újra a poeten... sajnálom, hogy épp egy ilyen szomorú téma kapcsán... :(
Viszont remekül rávilágítottál a lényegre... a ''Bezzeg mások?!'' kérdésnek két oldala van...
Jó ha kerüljük a túlzott elégedetlenkedést.
Remélem ezentúl gyakrabban 'látlak' itt a poeten...
Üdv:
Holdsugár
princess672010. október 9. 22:41
Örök igazság, hogy csak akkor tudjuk meg egy dolognak valódi értékét, ha már elveszítettük.
Mygan2010. október 9. 20:35
:)
Törölt tag2010. október 9. 19:11
Törölt hozzászólás.
Borivoje2010. október 9. 17:34
Nehéz szavakat találni...Ismerősök,barátok által közvetlenül látom a tragédiát...
Az emberi felelőtlenség mementója...De ez most nem a dühöngés ideje!Segítenünk kell.Én átéltem egy földrengést,de nem is sejthetem,ez most milyen irtózat...Tisztelet Neked Princess67!