Éhség

princess67•  2010. április 12. 14:07

 

Sokáig azt hittem, hogy az éhezni, csak úgy lehet, ha nem jut elegendő táplálékhoz az ember, ha nem lakik jól. Felsejlenek régi képek, ahol csont-bőrré soványodott emberek nyújtják kezüket az segély szállítmány után, vagy a jellegzetes afrikai éhező gyermekek, kik nagy , vízzel teli hasukkal simulnak anyjuk mellére, mások a  homokban ülnek , kezükkel görcsösen markolják  kis fatányérjukat, melyben néhány szem rizs van. Ez a klasszikus értelembe vett éhség.  Civilizációnk rohamos fejlődésével megtapasztaltuk, hogy a  gazdag országokban, a jólétben élők is éheznek, bár nap, mint nap jóllakottan állnak fel az asztal mellől. Ez az éhség más, itt már  az étkek tápanyag tartalmáról szól a fáma. A sok értéktelen, felesleges kalóriáról, melyet habzsolunk akár éhesek vagyunk, akár nem.

 

Én most más éhségről beszélek. A lélek éhségéről. Arról az állapotról, amikor  éhezünk a szeretetre, a szerelemre, a jó szóra,  egy ölelésre, egy csókra, egy beteljesült álomra. Mindennapi rohanásunkban nem vesszük észre, hogy  majd éhen hal a lelkünk. Kapkodva, rutinosan  vetünk egy-pár keresetlen szót a párunknak, szerelmünknek, s vetjük bele magunkat a munkába, a hétköznapok mókuskerekébe.  Egy  futó puszi az arca, egy  „ Szép napot! pussz” a levél végére. Eszünkbe se jut, hogy a másik  éhezik, hogy minden nap reméli, hogy „majd holnap,  holnap biztos lesz idő rám is”. S az idő telik, a hetek, hónapok , évekké válnak, s életünk vészesen fogy. Élelem nélkül  3 hétig bírja ki az ember, utána meghal, véget ér a szenvedése. De vajon meddig lehet kibírni a léleknek az éhezést? Valószínű sokkal tovább, mint evés nélkül. Hosszú, fájdalmas szenvedés kíséretében. S ha néha hozzájut egy kis örömhöz, szeretethez, akkor mohón habzsolja, görcsösen kapaszkodik belé, mint az afrikai éhező gyermekek a kis tányérjukba.

 

Éhezem én is, éhezik a lelkem. Egy kedves arcra. Egy mosolyra, nevető szemekre, hízelgő szavakra, egy érintésre. Talán Rád… Talán valami testet-lelket megborzongató érzésre,mely végig halad a fejem búbjától a talpamig.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!