potsu22 blogja

,,az élet múlandó,ahogy a szeretet amit irántad érzek”

S elfeledem arcod,amit úgy szeretem

S elfeledlek téged,kit szerettem

S veled együtt ,mind azt amit szerettem

Elfeledlek téged kiért meghaltam volna

Kiért életem adtam volna,ha az életem lettél volna

Kiért,az utolsó percekben a halállal harcot vívtam

Kiért feláldoztam volna életem,s létem.

Kitt szerettem ,de ő soha sem szeretett.

Tán ez volt a sorsom,tán ez volt amiért éltem

Amiért csak tegéd,szívből szerettelek

De hála neki esténként,a csendben sírok

S egy fekete füzetbe,ezeket a sorokat írom

Szeretlek míg élek,míg szívem ver

Míg érted ezt a vágyat érzem

Míg tudok írni,s rád gondolni

S szívemben nem tudok rád haragudni

Mindig menj nyugodtan, zaj és sietség közepette és mindig emlékez arra

a nyugalomra ami létezhet a csöndben. Minden ember egyenlő,s ezt mindig,

tartsad szemelőt. Mindig mondd ki finoman és világosan az igazságot, s hallgass meg másokat,

még a számodra tudatlan és ellenszenves embereket is, hiszen minden embernek van egy története.

Soha se akarj máshoz hasonlítani, hiszen ezzel kockára teszed azt, hogy csak egy leszel a sok közül.

Mindig vannak, és lesznek nálad erősebbek és gyengébbek. De minden embernek megvan a maga szerepe.

Merjél álmodni, merjél olyat álmodni ami talán lehetetlen, de soha ne add fel.

Mindig törődj velük, mint egy virággal, hiszen idővel minden virág kivirágzik, s elhervad.

De minden virág egyben álmom, érték ebben a háborgó világban.

De mindig légy óvatos, hiszen a világ tele van ajtókkal, amikhez olykor nincs kulcsunk.

De mindig legyen lelkierőd, s bátorságod megpróbálni kinyitni, hiszen mit veszthetsz?

Csak egy álmot, de minden ember tele van álmokkal, s ha egy elvész, jön egy új.

Soha ne add fel.

Sajnos sok ember keresi a tökéletességet. De az életben csak egy ember szemében lehetsz tökéletes.

S ha ezt az embert megtaláltad soha ne enged, legyél bátran szerelmes, hiszen a szerelem örök,

ahogy az a sok millió csillag a szürke égbolton.

Mindig tanulj az eltelt időből, s bátran és emelt fejjel menj előre.

Legyen erős a tested, s a lelked, hogy bármi történik, bármilyen szerencsétlenség.

Megtudd védni magad tőlük.

Hiszen az élet tele van rémálmokkal, de ne félj tőlük.

Mert rémálmok mindig lesznek, hiszen az élettel járnak, de csak ott születnek

ahol magány és csend van.

De a magány alól feloldoz egy szempár, s a csendben megszólalhat egy hang.

Csak mert kinyújtani a kezed, s merj segítséget kérni.

Nem leszel tőle gyáva, se gyenge, inkább erős, mert megtetted az első lépést

mert jogod van itt lenni, jogod van az élethez, hiszen a földből lettél, s egyszer azzá válsz.

Minden percben, ezer könnycsepp

Minden percben, ezerszer halok meg

Mindig ezerszer, bánom meg ezt az életet

Minden percben, ezerszer adom vissza neked

Mert nekem soha többet, soha már nem kell

Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Két kezemben nyújtom át, az életem

Vedd vissza, vedd el tőlem végleg

Csak nyúlj érte, vedd vissza, ahogy adtad

Örökre tiéd, örökké maradjon nálad

Mert nekem soha többet, soha már nem kell

Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Mindig ezer levél, benne ezer sor

Minden egyes sorban, több millió ok

Több millió ok között, egy-egy szó

De a szavakból mondatok, végén a pont

Mert nekem soha többet, soha már nem kell

Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Hiszen mindennek, vége lesz egyszer

És ha most kell, akkor kérlek, legyen

Mert jobb soha nem lesz, soha nem lesz

Kérlek, engedj elmenni, legyen örökre vége

Mert nekem soha többet, soha már nem kell

Kérlek, vedd vissza, kérlek, vedd vissza örökre

Kórházból majd, mosollyal integetek

Mert nektek sikerült az életjelesre

Rájönni arra, hogy csak teher vagy

S örökké az is leszek, maradtam

Érzések tengerén, végleg elmerülve

Háborgó mélységből, soha ki nem kerülve

Belül feladva mindent, kívül már rég

Egyszer befejezem, csak egy percet kérek még

Csodáltam mindig, azt a szívből jövő dolgot

Ami nekem soha se sikerült, az a mosoly

Amiért még egy, egyetlen percet kértem

Amiből nem kell több, csak egyetlen egy

Egyszer hagyj, érezzem, azt, amit ti

Csak egyetlen egyszer, egy percig

De az idő szépen lassan, lepergett

Ahogy a kis filmem, és leperget előttem

21 év, amit most visszaadok örökre

Hisz nem kell ez nekem, soha többet

Érted vagy nem? Olvasd vissza a verseket

Talán akkor rájössz, hogy ez volt a helyes

Számtalan vers, írás, ami az életem

Benne minden emlékem, bánatom, érzelmek

Soha el nem fogadott, emberi érzések

Kimutatott vagy nem, élettől való félelem

Csak egy perc lesz, ez az egész

Egy perc, ami örökre megváltoztat mindent

Élet, amit odaátról könnyebb, szebb

Álmok, amik ott már nem ölnek meg

Érzések, amik ott már nem kísértenek

Szív, ami érez, de végleg halott lesz

Soha többet nem dobban, egyet sem

Halva született ötlet volt, ez az élet

Pillanat lesz, de még is örökké tart

Elmúlik minden, de 1 emlék még is marad

Csalódni egy életben, ami szépnek tűnt

De még is minden varázsa, hirtelen eltűnt

Hiszen képes elmúlni minden, hirtelen

Még az is amit, szépnek hittél egyszer régebben

De hinni már nem lehet, nem tudok

Ítélj el, vess meg, ha gondolod

Nekem se ez volt, minden álmom

És hiszed vagy nem, minden nap bánom

De visszaforgatni, az időt már nem tudom

Talán már bele törődtem, talán nem akarom

Búcsúztam százszor, búcsúztam ezerszer

Rengeteg búcsúlevél, elrejtve szekrényben

Most még is előkerült mind, az összes

S most bővül egyszer, még eggyel

Mindig csak egyetlen egy, lökés kellett

Soha több, csak egyetlen egy, csak egy

Mindketten tudjuk, hogy egyszer elmegyek

S nem marad utánam semmi már, csak néhány vers

Pár képszerű gondolat, megrázó élmény

Ami talán igaz, vagy kitalált, eldöntheted

Én csak azt írtam, amit láttam, s átéltem

Nem túloztam, se hazudtam egyik írásomba se

Elejétől a végéig, igaz vagy sem

Éreztem azt a kínt, véget nem érő fájdalmat

Amik álmomban, újra és újra visszavárnak

Látom újra és újra, könnycseppek a padlón

Sikolyokat a fölcintől, a dörömbölő ajtót

Poros ágy alatt elbújva, egy takarót szorongatva

Félve attól, hogy egyszer az ajtó kinyílik, s megtalálnak

Kisírt szemekkel könyörögtem, de nem hallgattak meg soha

Mai napig érzem a hátamon a nyomokat, karomon a hegeket

Amik talán egyszer elmúlnak, de álmaimban viszont látom őket

Ne kérdez semmit sem
Ne is próbáld megérteni őket
Engedj szabadjára a lelked
S vele együtt nyisd ki a szíved
S ha te szívből, akarod
...Te és én
Soha sem leszünk távol egymástól

Mert hiszem, hogy a szeretet válasz mindenre
Hiszem, hogy ha megtalálod, boldog leszel

Te hiszel, s én is hiszek
Mind ketten hisszük, hogy a szeretet
Minden határt túlszárnyal
Akár hófehér madár, az égen
Akár egy hófehér tiszte tekintet
Hiszem, hogy a szeretet mindenre válasz
Tudom, hogy a szeret, legyőz minden akadályt
S ha te szívből, akarod
Te és én
Soha sem leszünk távol egymástól

Mert hiszem, hogy a szeretet válasz mindenre
Hiszem, hogy ha megtalálod, boldog leszel

Hiszen lehet a föld bármennyire is kerek
Nélküled soha sem lesz egész, teljes
Lehet bármilyen hét, bármilyen nap
Lehet bármilyen ünnepi, örömteli nap
lehet e olyan nap,ami nélküled teljes?
Lehetetlen, olyan soha nem lehet!
S ha te szívből, akarod
Te és én
Soha sem leszünk távol egymástól

Mert hiszem, hogy a szeretet válasz mindenre
Hiszem, hogy ha megtalálod, boldog leszel

már csak egy pillanat

Lehet, hogy csak emlék maradsz a szívemben
De biztosan az az ember vagy, s leszel
Aki örökre szívembe zárta magát
Várni foglak ígérem, minden nap
Isten lássa lelkem, igaz minden szavam
Amíg a föld forog, és én rajta vagyok
Amíg minden reggel, meg látom ragyogó napot
Várni foglak, ígérem…….
Mert hiszem, hogy a szeretet válasz mindenre
Hiszem, hogy ha megtalálod, boldog leszel

,, magába a szóba bele lehet, törődni.
De az érzésbe soha, nem lehet”