Post vitam

Vers
Petronius•  2021. április 18. 00:25

Álomtemető

Hajdanán, szép ifjúkoromban
Szálldostak, rajzottak felettem
Az álmok! és értök rajongtam,
Amért hősnek álmodtak engem.

Elszántan hadra kerekedtem
Gaz, fondor zsarnokok vesztére.
Nemzetemet híven vezettem:
Valék prófétája s vezére.

Büszkén emeltem fel a lángot,
Ősök dacos lelke késztetett,
Hogy fölgyújtsam az ó világot
S megszabadítsam a népeket.

Felöltöttem a harci vértet,
Lovamra merészen ültem fel.
Gyí! vágtass velem, vár a végzet!
A szabadságért hadd essem el!

Ám gyatrán ülém meg ménemet,
S a csatatér porába estem.
Oltalmazó pajzsom szétrepedt;
Fölkelnék, de ólom a testem.

Csak néztem a távoli síkra:
Amott a hősök küzdöttek még.
Velök nem szállhattam a sírba;
Ah! álmaim eloszlottak rég...



[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]

Petronius•  2021. április 2. 02:42

Lélekerő

Tombolhat felettem zord förgeteg,
Izzó lelkem baj meg nem ölheti.
Zúghat, csattoghat száz égi sereg:
Vad viharuk mit sem árthat neki.                

A balsors bár szárnyaim letépte,
Csonkjait büszkén égig emelem.
Hetykén nézek a végzet szemébe:
Nem ejthet sebet erős lelkemen.                

Hatalmas egek nyíltak előttem;
S szárnyaló lét nem törhet sors alatt.
Nagyok kínjaim s kezem bilincsben,
De győzelmet ígér a pirkadat.                

Lelkem! Ujjongva zengjed énekem!
Kínoktól ne félj! ugyan mik azok?
Legyen neked e rút test idegen,
Csak szeress, higgy és remélj, mert vagyok!         



[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]

Petronius•  2021. március 30. 21:12

Lázálom

Dühöng a förgeteg az ősznek delén,

Zörög az ágakon a hulló levél,                

Ahogyan bilincs a fogolynak kezén;

S ragadja távolba szavaim a szél.


Óh, hitvesem, Júlia, méregsötét

Gondolatok emésztik most lelkemet,

Mely epedve hívja -- végzetnek ködét

Elűzni -- halhatatlan szerelmedet.


Hisz’ te valál nékem múzsám, éltetőm:

Amint népem igazát, úgy hittelek;

Megsebzett szívvel rohantam vérezőn,

S a szabadságért elveszítettelek.


Jaj, Istenem! -- farkasként felüvöltök --

Ez lészen hát hív reményimnek ára:

Hazám veszve, s most reszketőn könyörgök --

Átjár tekinteted kéklő sugára.


(Galíczia, 1849. októberében)




[Bizonyos Alekszander Petrovics nevű költő Szibériából előkerült verstöredékéből.]

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom