Post vitam

Vers
Petronius•  2022. április 29. 01:02

Hiábavalóság

Oly bánatos volt az életem,

Orcámra napfény ritkán tévedt;

S elzengett már hattyúénekem,

Mert nemsoká meghalni térek.                                          


Előtűnnek a megélt évek,

Felsejlik velök sok árnyalak.

Bús múltam képeire nézek:

A rámák üresen állanak!                                          


Tetteim bennök nincsen nékem;

Álmaim, vágyaim becsaptak.

Keserűn tör reám a szégyen:

Küzdelmeim mind elhamvadtak.                                          


Szívem mért feszíté kebelem?

Honfi láng benne mért lobogott?

Mit ért sok virrasztó éjjelem,

Ha ily sorsra valék hivatott?                                          


Mért roskadok még kereszt alatt,

Ha hitemért hiába égtem?

S mit leltem véle? Csak síromat

Idegen, fagyos messzeségben.




[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]

                                                   

Petronius•  2022. április 24. 19:55

Emlékezet

Láttam hajdan boldog embereket,

Míg e bús világban reméltem;

S láttam oly erényes életeket,

Mint napfényt a forrás vizében.

De mind csak álom volt...


Láttam hullni a gonosz csillagát,

A pusztítás őrült szellemét;

S láttam a menny aranyló sugarát,

Mit az igazság szórt szerteszét.

De mind csak álom volt...

Láttam a lángra kapott szent dühöt,

Melyet eltaposott az erély.

Láttam még az embert, ki küszködött,

Amint vezérlé a szenvedély.

De mégse álom volt...

Ah, ez nem álom volt!




[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]

Petronius•  2022. április 22. 00:10

Elfeledve

Ki is volt az a Besze és Buda?

Nevük őrzik ősi énekek.

Hajdan Udét és Besztét belakva

Uraltak sok törzset s népeket.


A mongol domboktól útra keltek

Nagy karéjban lovas tümének.

A Szelenga partján sereglettek

Napnyugat felé a vitézek.


A kék Duna mellett megpihenvén

Verték föl tengernyi sátrukat;

S a költő a múltra reá lelvén,

Megtette vissza az útjukat.




[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]

Petronius•  2021. április 18. 00:25

Álomtemető

Hajdanán, szép ifjúkoromban

Szálldostak, rajzottak felettem

Az álmok! és értök rajongtam,

Amért hősnek álmodtak engem.


Elszántan hadra kerekedtem

Gaz, fondor zsarnokok vesztére.

Nemzetemet híven vezettem:

Valék prófétája s vezére.


Büszkén emeltem fel a lángot,

Ősök dacos lelke késztetett,

Hogy fölgyújtsam az ó világot

S megszabadítsam a népeket.


Felöltöttem a harci vértet,

Lovamra merészen ültem fel.

Gyí! vágtass velem, vár a végzet!

A szabadságért hadd essem el!


Ám gyatrán ülém meg ménemet,

S a csatatér porába estem.

Oltalmazó pajzsom szétrepedt;

Fölkelnék, de ólom a testem.


Csak néztem a távoli síkra:

Amott a hősök küzdöttek még.

Velök nem szállhattam a sírba;

Ah! álmaim eloszlottak rég...




[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]

Petronius•  2021. április 2. 02:42

Lélekerő

Tombolhat felettem zord förgeteg,

Izzó lelkem baj meg nem ölheti.

Zúghat, csattoghat száz égi sereg:

Vad viharuk mit sem árthat neki.                


A balsors bár szárnyaim letépte,

Csonkjait büszkén égig emelem.

Hetykén nézek a végzet szemébe:

Nem ejthet sebet erős lelkemen.                


Hatalmas egek nyíltak előttem;

S szárnyaló lét nem törhet sors alatt.

Nagyok kínjaim s kezem bilincsben,

De győzelmet ígér a pirkadat.                


Lelkem! Ujjongva zengjed énekem!

Kínoktól ne félj! ugyan mik azok?

Legyen neked e rút test idegen,

Csak szeress, higgy és remélj, mert vagyok!         




[Nehéz Mihály fordításából, az orosz szöveg és Petőfi költészetének figyelembevételével.]