porkolt blogja

porkolt•  2014. augusztus 16. 17:59

Anno régen játszásiból

Volt anno egy feladvány (Jubill nevű kollega találmánya, aki mindmáig szívem egyik csücsökje), hogy az Odüsszeia mintájára, írjuk meg a saját változatunkat.
Folytatásos teleregény lett, de annyira aranyos és jó játék volt, hogy máig szívesen emlékezem rá. A szereplők neve saját butaságom története!

Én, ezt bírtam alkotni:


Füstös kocsma a parton, jáccani kéne de többször.

Nyitva az ajtó, halk zene csábít, látom a sorsom...

Vén piagép kezdett régmúlt történt eseménybe.

 

Vad viharos volt éppen a tenger, vissza se néztünk!

Villámok táncoltak vízi zenére az égen.

Hullámok csaptak föl a tatra hiába no, féltünk!

Tudtuk nincs menedék, el kellene érjük a Csirkét.

 

Jólbeiszom Te segíts! Tedd tisztává a vizet, mert

várnak kedveseink otthon, hát légy a mi mentőnk!

Hét nap után lett jobb az idő szép tiszta a tenger.

Lágy üde szél fújt, láttuk a Partot, könnyre fakasztót.

Hirtelen ének ütötte a hajnali égre a nyó'cat.

Migrén dal vagy csak képzelgés, ingadozódtam.

Csirkém halmain ábrándozván zúzta fejem szét.

Felturbózódott ez a Migrén? Jaj micsinájjak?

Kaptam a hordót friss pipi borral, mind meg is ittam.

Migrének dala meg szépen bele szállt a helyébe.

Hú, de kemény vót majdnem vesztettünk, de megúsztuk!

 

Jó szélben siklott ladikunk kedvünk kivirágzott.

Ültem a kormányrúdnál és a jövőn meditáltam.

Mit hoz a holnap? Jobb sorsot vagy egy új veszedelmet?

Kénelové Te szegény, mondd látlak-e még vagy

más karjában élsz ezután? Mondd, vársz-e reám még?

Jaj de nekem még sok feladat van, mind aki itt van

bennem bízik, nem tehetem meg, hogy leeresszek!

Ébredj Ódeizé tedd hasznossá magadat most!

Hirtelen ugrott hangulaTom már tettem a dolgom.

Újra megélénkült az idő jó nagy viharokkal.

Mintha Karódísz szürcsölné épp, bő vacsoráját!

Szervusz küldte megint ránk? Vagy tán új veszedelmek

várnak? Régi szerencsétlenségünk hozományi.

Fel hát! Küzdjünk újra a sorssal, pláne gonosszal.

Gyorsan agyam tekeredj mán, adj bele egy pici furmányt,

jön már árja Karódísznek. Hopp! Megvan a furfang!

Nyitjuk Migrénnel teli hordónk, hussan a Partnak.

Fájjon buksija most már annak a randa parasztnak.

Hú de betojtunk. Mindegy már, hisz megmenekültünk.

Siklott bárkánk nyílegyenest, hogy merre a jó ég

tudja, de bíztunk benne, hogy az, csak bírja a választ.

Eztán csapd le csacsit játszottunk, francia kártyán.

Hét napig elvoltunk assztán ezt, persze meguntuk!

 

Még a szerencse jöhetne, de tényleg, déli időben

mit tehetünk? Evezünk, de a férfi ha vágyakozik már,

akkor nincs az a jó pia sem már! Nőt akarunk! Most!

Halk a nyöszörgés lent meg alattunk, vajh mi lehetne?

Dinka talán? Hát fogtuk a fejszénk, enyhe recéset,

nyitjuk a padlót. Reccsen a forgács, hirtelen ott állt,

életem álma, a dinka Kajütcsók! Megbabonázott!

Szép szeme barnás, csókos a szája, s a keble igéző...

Nem rege tárgya-e fruska szerelme, hiába no… Jó vót…!

Megnyugodott hát vérünk és meleg étele főtt mán.

Dinka leves, meg dinka a pörkölt, hímet elejtős.

Rabjai lettünk ennek a nőnek búfeledőnek.

 

Teltek múltak víg muzsikával nappalok éjek,

már azt gondoltuk, hogy tán véget sose érnek.

Minden jónak azonban van két oldala sajnos.

Jó ha van egy csaj hosszú távon, bár ez is uncsi.

Szárazföld közelítene már, az kéne ezeknek.

Estefelé tán, én se tudom már, fönn kiabáltak.

Tán csak nem? De biz ám! Árbócról hangzik-e szólam.

Végre letesszük talpunk újra a jó anyaföldre.

Kik lakják eme földet? Kérdezték a hajósok.

Minden kérdésünkre a választ, Fájinok adták.

Ők ezer éve-e földet bírják, fáji tenyésztők.

Jó vezetőjük most Albínó, ágyasa százszám.

Nyuszka a lánya a legszebb köztük, tündi menyecske.

Startolt mindjárt Ódeizé a bigére, de gyorsan.

Albínó kérlelte a hősünk. Vedd feleségül!

Persze, hogy Ódeizé nem hajlott erre a jóra,

így hát újra mehettek tengeri útra azonnal.)

 

Fölcuccoltuk a bárkát, engedtünk a vitorlán.

Ippeg elértük a startot, hátulról meg a kardot.

Még az a mákunk, hogy megszoktuk eme dolgot.

Nos mán kint van a bárkánk fut sebesen, no de merre?

Adta a Jórossz száz kila széljét duzzad a vászon.

Csönd üle most mán éccaka lészen, priccsemen alszom.

Csillagos éget a Göncöl uralja, de fénye vezethet.

Reggel a szőrtelenítést próbálgattam az arcon,

szemránckrémemet éppen föltettem, kiabáltak.

Nyuszka nevét hallottam a tatról. Ez lehetetlen!

Vad dobogás és hupsz, már látom szűzi alakját.

Mit keres itt ez a némber? Potykázik vajon éppen?

Fogja legényem a vállát, nézem a formai lábát.

Gondolatim gyorsan jártak, maradást a leánynak.

Tettük konyhai munkasegítőnek, pucolónak.

Estefelé nagy dörgést hallottunk, megijedtünk.

Most mi a szösz közelít gondoltuk, pánikolódtunk.

Hirtelen ottan a távol, látszott Csüngfa a ráncos.

Brrrr ez a szörny pusztító hallom randa, de látom.

Ebben a vészes helyzetben, Nyuszkánk dala zengett.

Most mi a franc van? Csüngfa lakik ott Parti magányban.

Itt meg a Nyuszkánk dalol szép új kék, tangagatyában.

Mért is randa-e szörnyszülemény? Látványra betojtam.

Csüngött lába de hatszor, csápjai száma besokkolt.

Ott csüng! Bárkánk leste remegve a beste de veszthet!

Éppen azon meditáltam, hogy mehetünk el alatta.

Ekkor Nyuszka ugrik a vízbe. Nem értem a dolgot.

Mellúszásban elérte a Partot, szoknya ledobva.

Hökken a szörny, mi a fütty van? Tetszett neki a csajszi.

Közben a lyány, Zámbó Pubi dalba fogott elejétől.

Szépen húzta a nótát, bimbózott ki a Csüngfán.

Annyira nézte a szörny Nyuszkát, hogy mink eleveztünk.

Később tengeri medve mesélte, nevére vetette!

 

Folytatván az utunk mingyán jut eszünkbe feladvány.

Adta TeBill még otthoni tájról, Isteni gyermek!

Küzdjünk szörnysokasággal, női szeszéllyel, erénnyel.

Érjünk végén - hétfőn estig - Csirke szigetre.

Most oda kéne elérnünk, fárad a kő'tő!

 

Süt ránk Szénion ott fönn százezeregy sugarával,

szél sem rebben. Hőmérőink már kiakadtak.

Áll a hajó evező sem mozdul minden elernyed.

Semmi remény csak dögledezünk, kedvünk lelohasztó.

Hirtelen egy delfinraj tűnt föl a vízben előttünk.

Mondták, Szervusz a küldő, mozdítsák el a bárkánk.

Delfineket megkértük, húzzanak édi szigetre.

Ekkor a látvány megbabonázott, ez hihetetlen!

Csirke sziget? Mily érdekes és szép, fanti a látvány.

Szépítkeztünk szűk kabinunkban, fújtuk a kölnit.

Érkeztünk a szigetre, de este, a fények aludtak.

Éled a vérem, hisz nem is oly hihetetlen a randim.

Partra kilépvén, bűz üti meg szaglóidegünket.

Disznók által termelt végtermék van a parton.

Jobbra ha lépünk, balra ha lépünk, csak belelépünk.

(Mintha csak otthon lennék, bár ott másmilyen állat.)

Szembe velünk, Friss Termés adta a hírt, no nem ingyér'!

- Ezt a helyet szép Csirke boszorkány tartja a kézben.

Disznóvá lesz mind aki veszt szép Csirkei próbán.

Hétszer kell vele lenned egy estén! El nem eresztvén!

Nem sikerált még senki fiának, bár ötig értek.

Itt-e bogyó, kék Csirke fiamra, vegyél be belőle.

Mentünk szép palotához, volt arany ékszer ezerrel.

Mind aki szolgált csak szoknyát hordott, hihetetlen.

Hosszan vártuk a hölgyet - ahogy szokták - meg is untam.

Este talán tízkor, megjött szép Csirke, na végre!

Szájam tátva maradt ezt látván! Hú, lebabáztam!

Hangom elállt, vártam a percre, hogy álljam a próbát.

Szép európai felsőtestem, Őt megigézte!

Engem választott legelőre, futunk heverőre.

Mit szaporítsam... "Szálltunk" héccer, meg tizeneccer!

Hajnalodott mán, Csirke behódolt hős kakasunknak.

 

Ámde bevallom: csaltam! Csirke-bogyót nem is ettem…!

Ódeizé és Csirke kalandjai? Jókora csúfság…!

Pláne ha tudjuk: Csirke boszorkány! Tollas a háta!

Nos hát gondolom úgy tűnt, itt a mesénkben elértük

célunk. Tényleg igazság? Mert biz’ a ferde kicsinykét…

Bár azon évek Csirke szigetén, már csak egy emlék.

Mégis... Mondjam még? Jó! Megtehetem, ha fizetsz még!

Egy kori sört, ami persze meséltet még a kalandról.

Hol hagytam hősünk? Látod, feledém, iszom is még!

 

Szóval hajnalodott kakasokkal, Csirke behódolt.

Húztam a paplant följebb, mert ugye ősz közelített.

Közben hallgattam kedves szuszogást, nem aludtam.

Mért van ez így… korgó hassal kel a férfi, ha boldog…!?

Keltem amennyire tudtam, s étel után kutakodtam.

Furcsa dolog volt, én nem is értem. Müzlire leltem.

Én, ezt nem szeretem, egyenek csak ilyent is a tyúkok!

Húst ide! Vérbő sztéket! Süss ide nékem oroszlányt!

Fölkelt kedves az ágyból, ment ki a spájzba kajájér'.

Dobta elém azt. Tennapi ráját, hogy nesze itt van!

Úgy begurultam, hogy lekevertem néki a maflást!

Úgy zokogott, hogy megsajnáltam, bár igazam vót.

Így kezdődött kettőnk élete, hoztam a formám.

Teltek a hónapok évek, minden nap veszekedtünk.

Mert, hogy nem csakis éccaka lészen, nappal is élünk…

Húztuk egész nap a trágyai munkánk, este buliztunk.

Csirke beosztott minden matrózt, szárkaparónak.

Jó dolgunk volt? Mert fizetett eleget, nem elégszer.

Így hát lázadozott a bagázs, morgott valahányszor.

Egy nap... nos megesett: meglesték Csirke boszorkányt.

Ippeg vádlija tisztult, két csúf marcona támadt.

Csirke suhintott kettőt és Ő nyerte a párbajt.

Ennyire bátor volt csapatunk, unták a banánt már.

Én berosáltam már ha a csaj szólt, nékem eképpen:

- Ó de izé vagy, mért nem utazunk messzi szigetre?

Itthon gyűröm a legszebb cuccom, csak te figyelsz meg.

Mondd meg, nem szeretel mán? Más csajt nézel epedve?-

Így a nagy álom, ködbe veszett és szökni akartam.

Kénelové jut eszembe, a legszebb hitvesi társam.

Osztán egy nap, már nem bírtam, cselt kieszeltem.

Úgy terveztem, küldöm a Csirkém túrai útra.

Jól befizettem két heti bérem az alkaidákhoz.

Készül a csajszi…(de gyors volt!), én meg, „megbetegedtem”...

Mondtam: menjen előre, no, én meg utána… azonnal...

Nem volt könnyű dumcsi, de hitt és ment a dologba.

Már nem láttam a kedvest, intettem neki búcsút.

 

Húztunk gyorsan, irány haza végre, segítsen az Isten!

Jó szélben robogott a hajónk, már láttuk Itókát.

Partra kiérvén jött Atehén, már szembe velünk épp.

Szervusz mondta segítsek nektek, asszonyod érd el!

Sok buta csávesz mind őt koslatná, de te védd meg!

Mit nem mond Szervusz lyány! Sietek palotába.

Utca telis-tele csóresz mandrókkal. Mi van itten?!

Hú de sok ember állt, várták a kapunk kinyitását.

Pircsi a fény, ott fönn a magasban, ezt nem is értem.

Nagy dérrel-durral, kiabálván lépek a házba.

Asszony!Ezt magyarázd meg!(Még mindég gyönyörű szép!)

Mit mondjak, te ki drága vitézünk? Hoztad a lóvét?

 

Füstös kocsma a parton, értetek írtam-e pár sort.

Nyitva az ajtó, bárki beléphet, jácchat is olykor.

Volt-e igazság ebben a részben? Döntsön a bíró!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom