Poór Edit -Eci blogja-

A sárga csillagot,

Kötelezően viselned kell!

Hovatartozásod jeléül,

Kabátodra kitűznöd kell!

Óh, miért e szomorú, nehéz sors?

A háború, oly kegyetlenül elsodor!

Nem számít a sok emberélet,

Csak győzhessenek a hadvezérek!

Fájdalomtól ránduló testek,

Kik a csatatéren mind elestek!

Otthonukban hiába várták őket,

Csak a halálhírük érkezett meg.

Nem volt mind ez elég,

A fajgyűlölet szikrája ég!

Családokat hurcoltak el,

S a tehervagonokon ott volt a jel!

Könnytől áztatott arcok,

Fájdalomtól remegő kezek,

Még utoljára, búcsút intenek.

Sípszó hasít a levegőbe,

S a halálvonat elindult a temetőbe!

Megtört szívvel, alázatos lélekkel,

Adózzunk emlékművük előtt tisztelettel!

 

Db. 2015.

Sorsomat már fent megírtam,

Ám, leszületéssel felejtődnek a megírtak.

Nem értettem a történtek okát,

Tudtam, senki sem kerülheti el sorsát!

Szükség volt a más állapotra,

Hogy bekövetkezhessen a csoda!

Nagyon féltem, de hittem,

Istennek célja van velem.

Mély álom után, ébredéskor,

Már megjutalmazott Istenem!

Átélhettem más állapotban a létet,

Ébredéskor áthozhattam a képet!

Aranyszínű energia függöny kísérte érkezésem,

Ahogy a csillogó fénykapun átléptem.

Csodálatos fátyolként lebbent a térben,

Köszönöm Istenem, hogy ezt megértem!

Míg mély álomba merülve nézegettem,

Láthattam, hogyan dolgoznak értem!

S ahogy, lélekként közlekedtem,

A lélekpáromra ráismertem!

Amit, földi testünk addig eltakart,

Azt, a lélek most könnyen áthidalt.

Földön túli érzést magammal hoztam,

Mely ősi kötésünk által lángra lobbant.

Megtörtént hát a csoda,

Ehhez szükség volt a más állapotra!

Db. 2011.

 

 

Így egyszerűen, SZERETLEK!

Mindegy hol vagy, mit csinálsz,

Nem számít sem kor, sem foglalkozás.

Bár, tiszteletem irántad mélységes,

De személyedbe vagyok szerelmes!

Ismerem a lelked régóta már,

Lelkem, lelkedre oly sokat várt!

A sors életünk során,

Többször is segített,

De elmentünk egy más mellett,

Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!

Hidd, el nem tehetek róla,

Már az első kézfogás óta,

Csak rád gondolok, rólad álmodok!

Megtettem mindent a felejtés útján,

Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.

Könnyeim már elapadtak,

Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.

Szemed ragyogása számomra a fény,

Minden reggel köszöntelek én.

Látom arcod és mosolyod,

Lelkemben szól kedves hangod.

Estenkénti imám érted szól,

Nevedet szívembe véstem jól!

Álom nélküled soha sem jön szememre,

Lelked tüze örökké él lelkemben!

Db. 2013.

 

 

Rég láttalak kedvesem,

Hiányodtól sokat szenvedek!

Olykor magam elé révedek,

Lám, rád talál a képzelet.

Majd két szemed tüzében elégek.

Csak mosolyogsz és nézel,

Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!

Látom minden rezdülésed,

Hallom bársonyos hangodat.

Mintha most is szólnál hozzám,

S én örömmel válaszolok.

Érzések kavarognak,

Képek peregnek,

Mint a néma filmekben.

A szavak néha eltűnnek,

Az energia rengetegben!

Búcsúzóul átölelsz,

Én boldogan simulok hozzád,

Biztonságot nyújtó karjaidba.

Pár pillanatra, együtt ver szívünk,

Ám mostoha az élet,

S szétfoszlanak a képek.

A távolból még kedvesen,

Visszaintesz nekem.

Ne félj Kedves,

Míg élek megőrzöm e képet,

S amit irántad érzek!

Csak ez maradt meg nekem,

Majd, ha szólít a végzetem,

Utolsó képként, boldogan átviszem!

Majd egyszer, ott újra találkozom veled,

Addig, híven őrzöm lelkemben,

Az őszinte, mély szeretet.

Egy örök életre drága szerelmem!

 

 Db. 2012.

 

 

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,

Te vagy, kit majd sohasem feledek.

Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,

Te vagy, kihez sorosom küldött.

Váratlanul törtél életembe,

Egyedül Te vagy a szívemben!

Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,

Tiéd minden gondolatom!

Nem élhetek már nélküled,

Engedd, hát élhessek veled.

Boldog soha mással nem lehetek,

Engedd, hát boldoggá tehesselek.

Te vagy, számomra fény az éjben,

Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.

Te vagy, életem minden rezdülése,

Te vagy, sorsom beteljesülése.

Db.  2014.