Poór Edit -Eci blogja-

Oly gyönyörű vagy nekem,

Kedvenc sziklám.

Méltón állsz a hegy ormán.

Nem sokára megyek hozzád,

S te szikla hűséggel vársz reám.

Elpihenve foteledben,

Csodálhatom szépségedet.

Megható csendben,

Meséled történeted.

Évek során nem változol,

Körülötted szép táj honol.

Rajtad élő dús mohákról,

Szeretettel gondoskodol.

Kékes törzsű fák árnyéka,

Szolgál neked hűsítőül.

Lélegzeted nyugodt, tiszta,

Békés tőle a levegő áramlata.

Itt minden szív nyugalmat talál,

Elhozod nekik a lelkük szavát!

 

Db. 2015.

 

 

 

Írta: Poór Edit – Nagy Károly

 

Ébredj ember, nyisd ki szíved!

A leáradó fényével,

Most Szentlélek tisztít téged!

 

Imádkozzál kegyelemért,

A földön élő lelkekért,

Bűneink bocsánatáért!

 

A fénnyel kísért égi tűz,

Feltisztít, perzsel, bűnt elűz,

Így fogad minket Istenünk!

 

Db. 2016. 

Köszöntelek Anyák napjára,

Most virágot viszek sírodra.

Feléd száll lelkemnek sóhaja,

A szívemnek tele hálája!

 

Óh könnyeim, érted hullana,

Tudom, hogy bánatot okozna.

Te világod béke otthona,

Öröklét, boldog harmónia!

 

Elér a szeretet hulláma,

Az ölelő karom nyúl vágyva,

Álomvilágban megtalálva,

Áldott Édesanyám, Te Drága!

 

Db. 2016.

 

 

 

 

 

Ezüstösen csillogó fényével,

Földünk légkörében jár – kel.

Erejével áthatóan segíti lelkünket,

Hisz Ő a Kegyelem sugár mestere!

Hárfa hangjaként szól lénye,

Erőt ad bajban, csak bízzál benne!

Minden alázatos fohász megtalálja,

Angyali küldetése, emberek segítő társa!

Kegyelmet hordoznak szárnyai,

Szívünket tisztítja delejes vonásai!

Hatalma van árnyék felett,

S védi a békét, szeretetet!

Kíséri megnyíló szellemünket,

Föld és ég között hidat képez,

Vigyázó léptekkel Jézushoz vezet!

 

Db. 2016. 

 

Uram! Lelkem és életem,

Már rég a kezedbe tettem!

Hagyom, hogy sorsom alakítsd,

Te tudod, hogy mi jó nekem.

Az életutam, mit felvállaltam,

Akaratod és akaratom egy kell, legyen!

Áldozatul azt kérted, mi legdrágább nekem,

Én adtam volna az életem,

De, nem ez kellett neked!

Hiszen, saját életem nem áldozat neked.

Te adtad, s te magad veszed el tőlem,

Akkor és ott, ahogy megérett rá az átmenet!

Adtál életemben egy csodát, egy érzést,

Mit soha, meg nem éltem és ki nem teljesedhetett!

Adtad és most visszakérted,

Nem tehettem mást,

Az áldozat oltárán odaadtam néked!

A lelkem, mely nem rég még egy volt vele,

Bár csak lélek szinten, de jó volt vele.

Most újra kettéhasadt,

S a lelkem újra egyedül maradt!

A magány sebe némán sír,

De tudom, hogy kegyelmed rá a gyógyír!

Db. 2013.