Poór Edit -Eci blogja-

Őrangyalokat úgy képzeled,

Csak felhők fölött léteznek.

Más dimenzióban,

Energia testtel rendelkeznek.

Vigyáznak rád,

Bajban mindig segítenek.

Hidd el őrzőangyalok,

A földön is léteznek.

Észre sem veszed,

Utatok egymás mellet vezet.

Őrző angyali szemek,

Vigyázzák életetek.

Okát a múltadban keresd,

Szeretet szála vonz benneteket.

Nem kell, melletted legyen,

Összefűzi lelketeket,

Őszinte baráti szeretet!

 

Db. 2015.

 

 

 

 

Türelem szép erény,

Az idő gyorsan halad,

S korom már előre haladt.

Baj-e, ha tudni szeretném,

Vár-e reám szép remény.

Fájó sebeket lezártam én,

Bezárult lelkem oly könnyedén.

Akaratom ellenére megérintettél,

Most félelem járja át szívem,

Talán ez is reménytelen.

Te, ki most ajtóm előtt állsz,

Várom, kopogtass talán.

S, ha nem kopogtatsz, én elmegyek,

Ért csalódás eleget.

Érzelmeimnek teret,

Többé nem engedek.

Elfojtom pislákoló lángot szívemben,

Elkísér téged baráti szeretetem.

Db. 2015.

 

 

 

 

 

Nem tudom, mit tegyek,

Megőrjít az érzelem.

Nálad járnak gondolataim,

Ahogy fel kel a nap,

Várom, hogy jelet adj.

Fény és árnyék játéka vagy,

Fénytől félek, mert éget,

Árnyék szomorú valóságot ad.

Jó lenne megpihenni már,

A kettő találkozásánál.

Szóltam Ámornak,

Többé meg ne próbáld velem,

Szerelem többé nem kell nekem.

Szívemet komoly bástya védte,

A te lelked mégis elérte.

Eszem azt mondja ne,

Szívem azt mondja de.

Most mit tegyek,

Csak én perzselődtem meg?

Db. 2015.

 

 

 

Szabad vagyok,

Mint a madár,

Már nem vagyok,

Kalitkába zárt madár.

Jó ez így nekem,

Felhők fölött is létezem.

S az Urat, hűen követem.

Járom keskeny fényösvényed,

Néha, elbukom, Te megérted.

Megbocsájtó szereteted,

Felszárít minden könnyet.

Kérlek, ne adj szerelmet,

Mert szenvedély tüze eléget.

Nem akarom, már nem.

Értsd meg nagyon félek.

Eléggé meggyötört az élet,

Beteljesítettem küldetésem.

Már tisztán élek,

Hívogató fényed útján,

Alázattal szolgállak téged.

Bárány felhők felett,

Kezed nyújtottad felém,

E szikrázó fénysugarat,

Megragadtam én.

Szeretettel vezettél át mélységen,

Egyedül csak Te vagy reménységem!

Db. 2015.

 

 

 

Istenem! Mond, mi történik velem?

Remegek egész lelkemben.

Félelem eluralja testem,

Minden felkavarodott bennem.

Semmi nincs a helyén,

Egyedül vagyok itt védtelen.

Világban nem találom helyem,

Mit kerestem szüntelen,

Köddé vált a végtelen fellegen.

Most félek, nagyon félek,

Mi lesz, ha mégis meglelem.

Nem, az nem lehet,

Bizonytalanság fátyla körül vesz.

Nincs, ki megfogná két kezem,

Azt mondaná, ne félj kedvesem,

Amíg élek én itt vagyok veled.

Uram! Egyedül TE vagy nekem,

Most is fülembe cseng,

„ Ne félj, veled vagyok mindig,

A világ végezetéig! ”.

 

Db. 2015.