ÚT A GOLGOTÁRA

 

 

Jézus, megkorbácsolása után,

Ruhájába visszaöltöztették.

Elhurcolták, hogy megfeszítsék.

Ő maga cipelte a keresztjét.

 

Már nagyon fáradt volt, megroskadt,

És kimerülten összeesett.

A katonák felsegítették,

Ám, nem volt képes tovább cipelni

 

Keresztjét, arra jött egy zarándok,

Cirénéből, Húsvéti ünnepre.

Felháborodott a látottakon,

Szemrehányást tett a katonáknak.

 

Mire ők kényszerítették,

Hogy vigye ő a keresztjét.

Simon, így hívták a zarándokot,

Csak később tudta meg,

 

Ki helyett vitte a keresztet.

A koponyák hegyére mentek,

Amit Golgotának neveztek.

Nagy sokaság követte őket.

 

Egy katona megsajnálta Jézust,

Odanyújtott neki egy serleget,

Melyben, kábítószerrel kevert

Bor volt, de Jézus megízlelve,

 

Nem itta ki, rögtön visszaadta,

Bár igen szomjas volt, de nem

Akarta elkábítani magát,

Hogy ezzel csökkentse szenvedését.

 

Szétfeszített karokkal felszegezték,

A keresztfára és ezután,

Felállították a keresztet.

Vele együtt, még két gonosztevőt,

 

Feszítettek keresztre, egyiket

Jobbról, a másikat bal felől.

Pilátus, egy táblát készített,

Három nyelven volt felírva,

 

Azért, hogy mindenki olvashassa.

„Názáreti Jézus a zsidók királya”

Jézus, feje fölé szegezték.

Az Úr, így imádkozott értük;

 

„Atyám, bocsáss meg nékik, mert

Nem tudják, mit cselekszenek.”

A nép nem értette, miért nem

Szabadítja ki magát onnan.

 

Hiszen, annyi sok csodát megtett,

Elkezdtek kételkedni benne.

A zsidók felháborodtak,

Táblán lévő felírás miatt.

 

Kérték Pilátust, javítsa át,

Hogy Ő magáról mondta király.

Ám nem volt erre hajlandó,

Hátat fordított s ott hagyta őket.

 

Jézus mellett, az egyik bűnös,

Odaszólt; Ha te vagy a Messiás,

Szabadítsd meg magad és minket.

Ám a másik rászólt; Szégyelld magad.

 

Mi megérdemeljük e büntetést,

Ő azonban semmi rosszat sem tett.

Odafordult és kérte; Uram,

Emlékezzél meg rólam, mikor

 

Bemégy a Te országodba.

Jézus, szelíden ránézett és

Így szólt; „Bizony mondom néked még ma,

Velem leszel a paradicsomban.”

 

A tömegben megpillantotta,

Édesanyját, kisírt szemekkel,

Mellette, János tanítványát,

Aki próbálta vigasztalni.

 

Jézus ekkor így szólt hozzájuk;

Anyám, ott a te fiad!- intett

Fejével feléjük, és ott a te anyád!

Ettől fogva János magához

 

Vette Máriát s gondoskodott róla.

Hirtelen, nagy sötétség borult,

A földre, három óra tájban,

Jézus, hangosan felkiáltott.

 

„Éli, Éli Lamma Sabaktani!”

„Én Istenem, miért hagytál el engem!”

Majd újra kivilágosodott,

„Szomjúhozom”- mondta Jézus

 

Egy valaki ecetbe mártott,

Szivacsot dárdára szúrta,

Szájához felnyújtotta neki.

Elfogadta, majd így kiáltott;

 

„Elvégeztetett! Atyám, kezedbe

Teszem le az én lelkemet!”

Lehajtotta fejét és meghalt.

Katonák, értetlenül nézték.

 

Abban a pillanatban templom

Kárpitja felülről az aljáig,

Kettéhasadt a föld megrendült,

A sziklák, meghasadoztak.

 

Mikor látták ezt a katonák,

Megremegtek, megrettentek,

„Bizony, isten fia volt ez!”

Kiáltott fel a százados.

 

Mivel péntek volt, a zsidók,

Engedélyt kértek Pilátustól,

Hogy szombatra, ne maradjanak,

Majd fent a testek a keresztfán,

 

Törjék el lábszárcsontjaikat,

S vegyék le őket a keresztről.

A katonák, mind két bűnössel,

Ekként tettek, de látták Jézus

 

Már halott, neki nem törték el.

Egyik katona, lándzsájával,

Átszúrta az oldalát,

A sebből vér és víz folyt ki.

 

Nagypéntek volt, engesztelési

Ünnep egyszer és mindenkorra.

Jézus önmagát áldozta fel,

Minden emberért, Isten előtt.

 

 

Db. 2019.