TÍZ PARANCSOLAT

Eci•  2019. március 2. 12:39

„NE ÖLJ!”

 

A születés Isten kegyelme,

Az élet az Úr ajándéka,

A halál bűn következménye,

Bukás, büntetés hozadéka.

 

Minden egyes nap az életben,

Lehetőség örökéletre,

Bővülhet a fogalom köre,

Itt tágulhat az ismerete.

 

Az élet ad megpróbáltatást,

És sokszor szolgáltat ütközést,

Ebből a lélek megtanulja,

A múlandót hogyan uralja.

 

„Ne ölj” ezt mondja Isten szava,

Az életet Ő ajándékozta,

Az Élet Szent, Istentől való,

Ám nem kell félni a haláltól.

 

Csak Ő nyújthat örökéletet,

Felcserélve múló életet,

Egyedüli joga a végzet,

Mert Ő minden lelket átvezet.

 

Körülötted minden viruló,

Az élő természet ragyogó,

Azért ki az élet ellen vét,

A teremtő Isten ellen vét.

 

Ne öld élet semmi formáját,

Hagyd, hozza maga alkotását,

Istennek célja van vele,

Ő ki készít, majd neki helyet.

 

Meg kell kötni szív indulatát,

A szemek villanó sugarát,

Mielőtt még az lesújtana,

Visszahat bűnös gondolatra.

 

Ami az öléshez elvezet,

Gőg, dac, bosszú, hiúság érzet,

De az Úr igazság törvénye,

Nem tűri, bűn, törvény sértése.

 

„Ki fegyvert fog, fegyver által vész el”

Semmi rosszat nem cselekedhet,

Anélkül, hogy önmaga ellen,

Mint emberi lélek vétkezzen.

 

Így hat a természet törvénye,

Mely nem ismer kíméletet se,

Az ok – okozat jut érvényre,

Élő, az igazság törvénye.

 

A lélek azon érzéseit,

Mely a szeretet törvényeit,

Nem követi, azt irtsátok ki,

Mert menny kapuja nem nyílik ki.

 

Db. 2016. 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!