TÍZ PARANCSOLAT

„NE LOPJ!”

 

Ebbe a fizikai létbe,

Küldött minden egyéniségnek,

Ott kell megállnia a helyét,

Ahová Urunk rendelte életét.

 

Ki felellős Istennel szemben,

Felelős a környezetével,

Ajándékba kapott élettel,

Felelős természettel szemben.

 

Parancsolatoknak sora,

Isten által úgy van megírva,

Ahogy a lélek öntudata,

Elkezd megvilágosodnia.

 

Senki sem tehet a világba,

Úgy, ne volna visszahatása,

Cselekedjék jót, avagy rosszat,

Visszaszáll rá érzésvilága.

 

Azért adja Isten a törvényt,

Hogy léleknek üdvére váljék,

Mutatja, hogyan cselekedjék,

Avagy, hogyan ne cselekedjék.

 

„ Ne lopj! „ Így szól a parancsolat,

Szándékos és passzív formája,

Ne vegye el ember a másét,

Ne károsítsa meg lelkét.

 

Azzal is lop, ha rágalmazza,

Bizalmát, hitelét megrontja,

Az ígéret is hiányt okoz,

S a hazugság, csalódást hoz.

 

A lopás mozgató rugója,

Önzés minden felhalmozója,

Kapzsiság lesz mértékadója.

Itt por és hamu káprázatja.

 

Az örökélet őshazája,

Fényben fürdő Atya áldása,

Igazság, tisztaság pompája,

Így vár minket Isten országa.

 

 

 Db. 2016.