TÍZ PARANCSOLAT

„A TE URADNAK, ISTENEDNEK NEVÉT HIÁBA FEL NE VEDD! „

 

A teremtő Isten neve szent!

Ily érzés járja át lelkedet,

Idegszálakon át testedet,

Az Úrnak adva tiszteletet.

 

Nem a világ felé külsővel,

Legbelül egy zugban szentéllyel,

Az Úrnak oltárt emelve fel,

E szálon Ő ránk gondot visel.

 

Ne esküdözz, és ne fogadkozz,

Bilincsként a földre visszahoz.

Ne emlegesd az Isten nevét,

Szitokként, avagy álszent hitként.

 

Igaz szívből szólj igazságot,

Ne hamisan szólj hazugságot,

Hogy egymást félrevezessétek,

Mert keserű lesz életetek.

 

Az Úrnak szent nevét, ha szólod,

Dicsőítve Őt igaz hittel,

Legyen őszinte alázatod,

Élhesd áldását kegyelmével.

 

A megbocsájtó szeretetét,

Érezd átható tiszteletét.

Hagyd, formáljon földi utadon,

Életed e szerint változzon!

 

 Db. 2016.