TÍZ PARANCSOLAT

 

  

 „ ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED” 

Az ég mennydörgött és villámlott,

Erős kürtzengés hallatszott,

Az Úr hangja mindent áthatott,

„ Én vagyok a te Urad, Istened”

 

Ekként szól az Úr Sion hegyén,

Visszhangzik ma is szívek mélyén.

Ember szeresd a Te Istened,

Ki téged a földre teremtett.

 

Őt illeti minden tisztelet,

E létben csiszolja lelkedet.

Emeld alázattal szívedet,

Ő általa nyersz majd kegyelmet.

 

Ne kételkedj Atyánk létében,

Megszabadít Ő kétségtelen.

Akár a vérzivatarokon,

Akár úszó könnytengereken,

 

Kiszabadít és hordoz téged.

De nem úgy, ahogy Te akarod,

Fogva tart önző gondolatod,

Eltévelyedett ember lélek.

 

Hanem hallgasd az Úr beszédét,

Keresd és éld az Úr törvényét.

A fényutadat megtalálva,

Gondjaidat tedd oltárára.

 

A Sinai hegy mennydörgését,

Felváltja az idő múlása.

Épp úgy csendes szellőként,

Lágyan, de szól az Úrnak hangja.

 

„ Én vagyok a te Urad, Istened”

Hangzik időtlen – idők óta.

Örökké él az Isten szava,

Ha hisz vagy nem e föld lakója!

 

Db.2016.