SZOMORÚ FELHŐ

 

 

Szomorú a felhő,

Szél fújja homlokát,

Gondterhelt ráncai,

Csillognak könnyei.

 

Hull, csak hull a zápor,

Haragszik az ég is,

Nagy villámokat szór,

Vele sírok én is.

 

Sötét, zord, gomolygó,

Dübörgő ágyúszó,

Fák süvítő lombja,

Csak úgy törik az ága.

 

Tépáz, zúz, rombolja,

A viharnak mindegy,

Mi marad utána,

Ha elvonul innen.

 

Gyorsan jön, gyorsan megy,

Csak átvonul itt lent.

A sötét fergeteg,

Többé nem fenyeget.

 

Amott már Nap fénylik,

Mosolyog az ég is,

Aranyló sugarával,

Szivárvány felfénylik.

 

Borúra jön derű,

Az élet ily nedű,

Örömre, bánatra,

Csak a könny áradna.

 

Db. 2017.