Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
REMÉNYTELEN SZERELEM
Eci 2019. január 12. 10:19
Magányom korábban már megszoktam,
Így egyedül is jól éreztem magam.
Szívemet páncélba zártam,
A gyötrő érzelmek elől,
S ez szolgált nekem védelemül.
Ámor nyila mégis szíven talált,
Keresés, kérés nélkül megtalált!
Nehéz volt ellene a küzdelem,
Feladtam, győzött az érzelem.
De az igazi küzdelem,
Csak most kezdődött el nekem!
Minden nap egy újabb gyötrelem,
Csak arra várva, hogy itt legyen.
Az égő érzéssel a szívemben,
Már őrjítő volt az életem.
Mindig abba bízva, hogy a holnap,
Majd hozhat egy új napot,
S talán boldog lesz holnapom!
Hiába vártam éveket,
Nem változott életem.
Számomra már reménytelen.
Így, ezt a harcot feladom,
A küzdelmet tovább nem bírom!
Bezárom, hát szívem s lelkem,
Melyet, soha többé nem tör fel érzelem!
Majd a magány lesz méltó helyen!
A boldogság adománya,
Ebben az életben,
Nem jutott énnekem,
Hiába szerettem!
Db.2014.