NYÚLFI KÓPÉSÁGA

 

 

Élt egyszer egy nyúlfi, aki

Elmesélte történetét.

Egyszer talált egy gyönyörű,

Zöldségekkel teli kertet.

 

Igen ám, de kapu zárva,

Kertet körbe – körbe járta,

Oldalait kerítés fonta,

Csak egy kislány volt a házba.

 

Étvágya folyton csak nőtt – nőtt,

Sok finom zöldséget látva.

Majd furfangosat gondolva,

A kislányt megszólította.

 

Engedj be kislány a kertbe,

Apukád engedélyezte,

Délben meg majd engedjél ki,

Az apukád így rendelte.

 

Így ment ez több napon át,

Nyúlfi hasát jól megtömte.

Egyszer csak kislány apjának,

Feltűnt, friss zöldségek hiánya.

 

Nyúlfit, elmondta kislánya,

Jó, most is engedd be lányom,

Ám, délbe őt ki ne engedd.

Este haza jött az apa.

 

Nyakon csípte nyúlfi urat,

Elvitte kopár sziklákhoz,

Hol zöldség, környéken se volt,

Majd ott hagyta tanulságul.

 

Nyúl úrfinak korgott hasa,

Sokáig ugrált, mire egy

Üde zöld rétet talált.

Meg is tömte jól a hasát.

 

Így tanulta meg a nyúlfi,

Nem szabad másokat becsapni,

Mert a végén ő jár pórul,

Furfang, előbb – utóbb kiderül.

 

 Db. 2019.08.