NOÉ

 

 

Ádám, Éva és Káin, Ábel,

Rég múlt, a földön sok év eltelt.

Az emberek gonoszak lettek,

Romlottak és Istentelenek.

 

Csak Noé és családja maradt,

Isten, hű szolgálata alatt.

De csúfolták és kinevették,

Az Úr igaz szeretetéért.

 

Az erőszak elharapódzott,

Isten ezért megharagudott,

Hogy a bűnös élet pusztuljon,

Földre özönvizet zúdított.

 

Ám, Noénak még időben szólt,

Góferfából, bárkát készítsen.

Élelemből eleget vigyen,

Állatfajokból egy pár legyen.

 

Megnyíltak az ég csatornái,

Mélységből földnek forrásai,

Élet felett víz uralkodott,

Bűnnek nyoma nem maradhatott.

 

Fél év múlva, új élet sarjadt,

Eltűnt a víz, föld kiszáradt.

Noé bárkája megfeneklett,

Ararát hegyén áldott kezdet.

 

Úrnak, Noé oltárt épített,

Isten neki, ígéretet tett;

Nem lesz több özönvíz a földön,

Szövetségre lépek veletek.

 

Szivárvány ívem lesz felhőkön,

Szövetségemet, így jelölöm,

Én közöttem és a föld között,

Látva, újszövetséget kötök.

 

Db. 2017.