MEGBOCSÁJTTATNAK NÉKED A TE BŰNEID

 

 

Názáretben nem hallgattak Jézusra az emberek.

Nem hitték el, hogy az ácsmester fia a szabadító.

Az Úr szomorúan nézte hitetlenségüket.

Ezért az országot járta,

többnyire Kapernaumban tartózkodott.

Itt szívesen hallgatták az emberek,

itták minden szavát,

mindenhonnan, hozzá sereglettek.

Egyszer, az egyik házban beszélt a néphez,

telve volt az egész ház, az udvar is,

még a kapu előtt is sokan álltak.

Ekkor érkezett oda, még néhány ember,

kezükben egy hordágyon fekvő beteggel.

A barátjukat vitték, ki béna volt,

s az ágyat sosem hagyhatta el.

Gyűlölködő, irigy lélek lakott benne,

mert gyűlölködő keserűséget érzett,

valahányszor egészséges emberre nézett.

Emésztette magát napról-napra,

Önmagától is undorodott,

mert bűnös lelkét érezte,

Istent is gyűlölte, mert ilyen

nyomorúságot bocsájtott rá.

Barátait is sokszor megbántotta,

Ők azonban, igaz, szerető barátai voltak.

Így amikor tudomást szereztek arról,

hogy Jézus a közelben tanít,

barátjukat, rögtön eléje vitték.

Ám nagy volt a tömeg,

és nem engedtek utat nekik,

felkapaszkodtak a tetőre,

barátjukat egy kötélen engedték le.

Éppen Jézus lába előtt ért földet.

Jézus, látta a barátok reménykedő arcát,

akik várakozóan, hittel néztek reá.

Látta a bénának szemében tükröződni,

az egész világ szenvedését.

Látta, milyen erős vágy ég szemében,

hogy ő is egészséges legyen.

„Barátom, megbocsájttatnak néked a te bűneid.”

Szólta az Úr hozzá.

A beteg, boldog megkönnyebbülést érzett.

Néhányan, megbotránkoztak Jézus szavain,

az írástudók és farizeusok közül.

Istenen kívül senki sem bocsájthatja meg a bűnt,

vélekedték, ez Isten káromlás.

Jézus azonban, ezt kérdezte tőlük;

Mi a könnyebb azt mondani, hogy megbocsájttatnak

bűneid, vagy azt, hogy kelj fel és járj?

Hogy lássátok, van hatalmam hozzá;

odafordult a beteghez, és ezt mondta;

„Kelj fel és menj haza”

A béna erre, aki sosem hagyta el ágyát,

lábra állt és boldogságtól sugárzó arccal,

járt ide-oda a szűk helyen.

Hullottak a könnyek a szeméből,

majd térdre borult Jézus előtt,

nagy alázattal és hálaadással.

Jézus, mosolyogva, nagy szeretettel,

felemelte és elbocsájtotta.

A kapu előtt, barátai már várták,

ujjongva, boldogan ölelték át.

Akik látták a történetet,

csak csodálkoztak, mily hatalmas az Isten.

 

 Db.2019.