LÁTOMÁS

Szívem közepében,

Életre kell lényed,

Így jelensz meg előttem,

Mitől oly boldog létem!

Nézz reám, csak nézz,

Szeretem szemed tüzét!

Sarkcsillagként ragyog le rám,

A sötét éteren át!

Mosolyod, mint a felkelő nap,

Szívem rögtön lángra kap!

Ajkam csókodra vár,

Tüze éget már!

Illatod tovaszáll,

Az ég felé egy sóhaj száll,

Óh, bárcsak itt lennél már!

Este, amikor lefekszem,

Csillagokkal üzenem,

Jó éjt kedvesem!

Testem alszik már,

Lelkem csak reád vár!

Jössz is felém már,

Az álom ködfátyolán.

Mily csodás –e világ,

Itt miénk az egész világ!

Az éjszaka sötétjében,

Nappali fényárad,

Szívünk boldog tüze áraszt!

E boldog fény, beragyogja álmom,

S kívánom, hogy ily csodát,

Te is álmodj barátom!

Ha jő is a keserű ébredés,

Mind ez nem valóság, csak álom,

Vidd magaddal a fény ragyogását,

Mert ez valóság és nem álom!

Db. 2013.