KEDVENC FÁM

Földanya táplálja gyökerét,

Míg lombkoronája égig ér.

Égi áldás napsugarával földet ér,

Tiszta áramlása éltető fény.

Azonos ősi gyökerük,

Szoros évgyűrű kötelékük.

Szeretet hullámát követve,

Csavarodnak egymáson, fatörzsen.

Majd ketté válnak ők is,

Megtapasztalják egyedül is.

Fájdalomtól recseg – ropog águk,

Emelkedik ég felé vágyuk.

Erős érzelmi vonzódásukban,

Találkoznak meghatározott magasságban!

Női ág befogadja a férfi adó felet,

Találkozásukat csókkal pecsételik meg.

Lombkoronájuk egy egységben,

Fényáradat felé törnek szédítően!

 

Db.2015.