Poór Edit -Eci blogja-

 

 

Mily nehéz résztvevő szívet találni,

Ama nyomorúságos napjainkban,

Amíg derült ég fénye ragyogtatja,

Fölös számmal vannak barátaink is.

 

Beborul fölöttünk a látóhatár,

Majd szenvedések sokasodnak reánk,

Gyakran eltűnnek a résztvevő szívek,

Mint, ahogy árnyék a borús időben.

 

Könny, mely először csordul az arcodon,

Azért homályosítja el szemedet,

Ne keress vigaszt a föld árnyékában,

Hanem tisztábban lásd az Istenedet.

 

Az a könnyező szem megtanít téged,

Hogy balga és oktalan ki emberhez,

Vagy más teremtményhez köt reménységet,

Megtanít, emeld fény felé lelkedet.

 

Isten szomorú szíveket szereti,

Legszebb neki az áhítat szavai,

Amelyektől a megindult léleknek,

Könyörgő, igaz könnyei peregnek.

 

Nincs halandó, ki ne ízlelte volna,

A szenvedések keserű poharát,

Remegő szívvel, ne hallotta volna,

Közeledni az ég zengő fájdalmát.

 

De a vergődő lelkeknek könnyeket,

Szárnyakat adott az Isten kegyelme,

Könnyet, mely lemossa a földnek porát,

Szárnyat, mellyel lelke, az Úr felé szállhat.

 

Az ima, elménket mennyei fénnyel,

Atya, szeretet lángjával tölti fel,

Ez áldásának kegyelem forrása,

Mellyel vétkeinket tisztára mossa.

 

Nagyvilágban a tengerek mélysége,

Csillagok magassága mutatja meg,

Róla szól égi láng, fűszál, harmat csepp,

Pacsirta, panaszos dalt őneki zeng.

 

Test táplálék nélkül halálra ítélt,

Lélek ima nélkül sötétségben él,

Istenem, Atyám feléd nyújtom kezem,

Én is gyermeked vagyok, Atyám, Vezess!

Db. 2017.

 

 O, Uram!

Hallgass meg kérlek.

Fogadd el imámat,

Gyógyulni kívánó,

Betegek nevében.

Bocsáss meg nékik,

Botladozó vétkeikért,

Irgalmas kegyelmeddel,

Betegségeikből oldozd fel.

Gyógyító fényeddel,

Testüket töltsed fel.

Jézus nevében,

Örvendjenek egészségben.

Áldásod minden betegséget elérjen,

Gyógyító erőd mindenkire terjedjen.

Légy áldott Uram mindenért,

Köszönöm, hálatelt szívvel,

Hogy meghallgattad imám a betegekért.

Uram, legyen meg mindenkor,

A Te akaratod!

Úgy legyen, Ámen.

 

Db. 2017.

 

 

 

Szent karácsony éjjelén,

Megjelent az égi fény,

Megszületett Jézusunk,

Ő lett megváltó Urunk.

 

Példakép az élete,

Megható szeretete,

Arcán ülő mosolya,

Gyémánt fény beragyogja.

 

Tisztaság és szelídség,

A tudása bölcsesség,

Példákon át tanítja,

Ki szívébe fogadja.

 

Alázat és szerénység,

Becsület és tisztesség,

Mindig mértékletesség,

Ilyen a jó keresztség.

 

Imáink hozzád szólnak,

Bűnök megbocsájtatnak,

Áldásod sugárzik ránk,

Életünk minden napján.

 

Hálával telt szívünkkel,

Szent Karácsony Ünnepén,

Kérünk téged lelkünkkel,

Fogadj asztalod köré.

 

Db. 2016.

 

 

 

Közelgett a páska ünnepe,

Jézus a tanítványaival

Akarta ezt együtt tölteni.

Szólt Péternek és Jánosnak,

 

Megkérte őket, készítsék el,

A termet és majd a vacsorát.

Mikor beértek a városba,

Találkoztok ott egy emberrel,

 

Akinél egy korsó víz lesz,

Kövessétek őt hazáig,

Kopogtassatok be hozzá,

Kérdezzétek meg, mely szoba az,

 

Hol a vacsorát elfogyaszthatjuk.

A két tanítvány elsietett.

Minden úgy történt, ahogy mondta,

Nekik Jézus, majd várták őket.

 

Estére, mindannyian megjöttek.

Csodálkoztak, mert nem találtak,

Szolgát, ki megmossa lábukat.

Leültek mind az asztal köré.

 

Mielőtt hozzá kezdtek volna

A vacsorához, Jézus felállt,

Fogott egy mosdótálat vízzel,

Ezután sorra letérdelve,

 

Tanítványai előtt, kezdte

Megmosni s törölni lábukat.

Meglepett csodálkozással,

Néztek egymásra a tanítványok.

 

Csak Péter, mert tiltakozni,

Nem moshatod meg a lábamat!

Jézus, ekkor így szólt hozzá;

Ha nem moshatom meg lábadat,

 

Semmi közünk egymáshoz többé.

Erre odatartotta lábát.

Ti tiszták vagytok, de nem mind.

Tudta, hogy egy elárulja őt.

 

Mikor minden tanítványnak,

Megmosta lábait, visszaült.

Értitek mit tettem veletek?

Ti így hívtok engem, Mester.

 

Jól mondjátok, mert az vagyok,

Ha én megmosom a ti lábatokat,

Nektek is meg kell mosnotok egymásét.

Példát adtam nektek abból,

 

Ahogyan én tettem veletek,

Ti is úgy tegyetek egymással.

Boldogok lesztek, ha teszitek.

Új parancsolatot adok nektek.

 

Úgy szeressétek egymást, ahogy

Én szerettelek titeket.

Arról fogja tudni mindenki,

Az én tanítványaim vagytok,

 

Ha szeretet van bennetek,

Egymás iránt. – mondta Jézus.

Majd ezután, így folytatta;

Még ma egy elárul közületek.

 

De az Ember fiának végig,

Kell járnia azt az utat,

Mely kijelöltetett számára.

Mégis jaj annak, ki elárulja.

 

A tanítványok megrémültek,

Elkezdték kérdezgetni Jézust,

Csak nem én vagyok az Uram?

Gondoltak döbbenten magukra.

 

Jézus még nem adott rá választ.

A Mester jobbján János ült,

Közvetlen mellette Péter.

Péter, János fülébe súgta,

 

Kérdezd meg tőle, kire gondolt?

János, odahajolt s megkérdezte.

Aki velem együtt mártja kezét,

A tálba az árul el engem.

 

Megszólalt Júdás; talán én vagyok?

Te mondtad,- szólt hozzá az Úr,

Amit tenni akarsz, tedd hamar.

Júdás felállt és otthagyta őket.

 

Akkor nem értették a többiek.

Miközben ettek, Jézus vette

A kenyeret, megtörte majd,

Áldást mondott; vegyétek, egyétek,

 

Ez az én testem, mely ti értetek,

Megtöretik s vette a poharat,

Hálát adott, odaadta nekik,

Igyatok ebből mindnyájan,

 

Mert ez az én vérem, az új

Szövetség vére, mely sokakért,

Ontatik ki, bűnök bocsánatára.

Ezt cselekedjétek majd mindig,

 

Az én emlékezetemre.

Nem iszom mostantól fogva,

Szőlőtőkének e terméséből

Addig a napig, amikor újra

 

Iszom azt veletek, az én

Atyám országába.

Vacsora után, dicséretet

Énekelve elhagyták a házat.

 

 

 Db. 2019.

 

 

A Mester és tanítványai,

Kimentek az olajfák hegyére.

Egyszer Jézus, így szólt hozzájuk;

Mind elhagytok engem, ma éjjel.

 

Ezt hallva nagyon megrémültek,

Hát még ők is hűtlenek lesznek?

Kik annyi éven át követték?

Ha mindenki el is hagy téged,

 

Én soha sem hagylak el; szólt Péter.

Ezen az éjszakán, mielőtt,

A kakas megszólal, háromszor

Tagadsz meg engem;- mondta Jézus.

 

Be kell teljesüljön az írás,

Elfognak, megvernek, kínoznak,

A keresztfán fogok meghalni.

De feltámadásom után,

 

Előttetek megyek Galileába.

Üljetek le itt, amíg én,

Elmegyek és imádkozom.

Maga mellé vette Pétert,

 

Jánost és testvérét Jakabot,

Ők kissé távolabb leültek.

Megszomorodott az én lelkem,

Kérlek, virrasszatok itt velem.

 

Ezután távolabb ment egy kicsit,

Arcra borult és így imádkozott;

Atyám, ha lehetséges távozzon,

El tőlem e keserű pohár,

 

Mindazonáltal, ne úgy legyen,

Ahogy én akarom, hanem,

Úgy legyen, ahogyan Te akarod.

Majd kérte Atyját, adjon erőt,

 

Szenvedések elhordozására.

Visszament Péterékhez,

Mind hárman elaludtak közben.

Ennyire nem bírtok egy órát,

 

Sem virrasztani velem?- kérdezte.

Imádkozzatok, hogy ne essetek,

Kísértésbe, a lélek ugyan kész,

De a test erőtelen. – kérte.

 

Másodszorra is elment Jézus,

Hogy imádkozzon az Atyához.

Amikor ismét visszatért,

Látta, ők újból elaludtak.

 

Már nem ébresztette fel őket,

Hanem hagyta, hogy aludjanak.

Jézus, harmadszor is elment

Imádkozni, majd megjelent,

 

Neki egy angyal a mennyből,

Vigasztalta, erősítette.

Így segítette Isten, Jézust,

Halálfélelem feletti győzelemre.

 

Amikor felállt, eltűnt minden

Félelem, szorongás szívéből.

Nem riadt vissza a haláltól,

Sem büntetés elhordozásától.

 

Ekkor odament tanítványaihoz,

Szelíden felébresztette őket.

Keljetek fel, eljött az óra,

Amikor az Ember fia,

 

Gonoszok kezébe adatik,

Közel van hozzám, az árulóm.

Ekkor sötétségből előlépett,

Kitárt karral Jézushoz rohant.

 

Üdvözlégy Mester s megcsókolta,

Júdás volt az, ki elárulta.

Mögötte nagy csapat emberek,

Fáklyákkal és fegyverekkel.

 

Papi szolgák, zsoldos katonák,

Rátették kezüket s elfogták.

Péter előrántotta kardját,

És azonnal lecsapott vele.

 

Egy papi szolga fülét érte.

Tedd vissza kardodat! - szólt Jézus,

Mert ki kardot fog, kard által vész el.

Közben megérintette a szolgát,

 

Erre, annak sebe begyógyult.

Mint egy rablóra, úgy vonultatok

Ki ellenem, kardokkal, botokkal.

Minden nap a templomban ültem,

 

Tanítottam és nem fogtatok el,

De ez a ti órátok és a

Sötétség hatalma alatt tettétek.

Majd megragadták s elhurcolták.

 

A tanítványok megijedtek,

Ők is hasonló sorsra jutnak,

Így mind elhagyták, szétszéledtek.

Jézust a főpap elé vitték.

 

 

 Db.2019.