Poór Edit -Eci blogja-

Magányom korábban már megszoktam,

Így egyedül is jól éreztem magam.

Szívemet páncélba zártam,

A gyötrő érzelmek elől,

S ez szolgált nekem védelemül.

Ámor nyila mégis szíven talált,

Keresés, kérés nélkül megtalált!

Nehéz volt ellene a küzdelem,

Feladtam, győzött az érzelem.

De az igazi küzdelem,

Csak most kezdődött el nekem!

Minden nap egy újabb gyötrelem,

Csak arra várva, hogy itt legyen.

Az égő érzéssel a szívemben,

Már őrjítő volt az életem.

Mindig abba bízva, hogy a holnap,

Majd hozhat egy új napot,

S talán boldog lesz holnapom!

Hiába vártam éveket,

Nem változott életem.

Számomra már reménytelen.

Így, ezt a harcot feladom,

A küzdelmet tovább nem bírom!

Bezárom, hát szívem s lelkem,

Melyet, soha többé nem tör fel érzelem!

Majd a magány lesz méltó helyen!

A boldogság adománya,

Ebben az életben,

Nem jutott énnekem,

Hiába szerettem!

 

Db.2014.

 

 

 

Édes álom, de jó, hogy vagy,

Oly jó, hogy álmomban velem vagy.

Az álom egy köztes lét,

Ahol, elválaszthatatlan föld és az ég!

Álmomban együtt vagyunk,

E földi távolság, álomban áthidalható.

Lelkem egy kiszáradt folyó,

Melyben Te vagy a gyógyírt hozó!

Testünk e földön egymástól távol él,

Míg az álomvilágban nincs idő és tér!

Itt újra, meg újra egymásra találunk,

Lelkünk forró szomját, így olthatjuk!

Édes álom, de jó, hogy vagy,

Oly jó, hogy álmomban Te nekem vagy!

Db. 2013.

 

 

 

Szeretlek téged kimondhatatlanul,

Ilyen tűz, csak miattad gyúlt,

Jégpáncél leolvadt szívemről,

Te elfoglaltad szívem egyedül.

E tűz, mely soha ki nem alszik,

E tűz, mely örökké parázslik.

Örökmécset gyújtottál szívemben,

Ezt, táplálja mindig a hű szerelem.

Ha távol is vagy, lángom veled van,

S örökre együtt lobognak boldogan!

Db. 2011.

 

 

Egy fénylő csillag az égen,

Felragyogott nékem.

Életem alkonyán,

Megjelent egy fénysugár.

Reményt keltett szívemben,

Tisztán ragyogott az ég felettem.

Szikrázó fénye beragyogta életem,

Ez a csillagfény Te voltál nekem.

Bár hiba volt, reménykedtem,

Csak hullócsillag jut életemben.

Te, ragyogj tovább tisztán, fényesen,

Sokáig tündökölj, csillagként az égen.

Szüksége van rád e világnak, s az égnek,

Ily, ragyogással csak a Te, fényed élhet.

Másoknak célt mutatva, a csillag rengetegbe,

Életed büszkén, boldogan élheted le.

Távolról is, de csodálom fényedet,

Lelkemben örökre megőrzöm lényedet.

Néha fénysugarad hozzám is elér,

Örömmel tölt el, hogy engem is ér.

Számomra az ég tengerén,

Te, vagy az egyetlen sugárzó fény.

Ha ragyogásod, itt már el nem érhet,

Egy más világban, még utolérhet.

Visszatükrözöm onnan, a szeretetem néked,

Utadon, a lelkem fénye elkísér téged.

Db. 2013.

Ami fent összetartozik,

Az lent is összetartozik!

A föld, s az ég egybe tartozik.

Várok csendben, türelemmel,

Míg végre két karod átölel!

Az élet rendjét elfogadom,

De soha – soha fel nem adom!

Túlélek minden napot,

Mert a holnap hozhat egy új napot!

Azt a boldog pillanatot várom,

Amikor e földi világban is,

Magához ölel a lélekpárom!

Db.2013.