Poór Edit -Eci blogja-

Így egyszerűen, SZERETLEK!

Mindegy hol vagy, mit csinálsz,

Nem számít sem kor, sem foglalkozás.

Bár, tiszteletem irántad mélységes,

De személyedbe vagyok szerelmes!

Ismerem a lelked régóta már,

Lelkem, lelkedre oly sokat várt!

A sors életünk során,

Többször is segített,

De elmentünk egy más mellett,

Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!

Hidd, el nem tehetek róla,

Már az első kézfogás óta,

Csak rád gondolok, rólad álmodok!

Megtettem mindent a felejtés útján,

Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.

Könnyeim már elapadtak,

Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.

Szemed ragyogása számomra a fény,

Minden reggel köszöntelek én.

Látom arcod és mosolyod,

Lelkemben szól kedves hangod.

Estenkénti imám érted szól,

Nevedet szívembe véstem jól!

Álom nélküled soha sem jön szememre,

Lelked tüze örökké él lelkemben!

Db. 2013.

 

 

Rég láttalak kedvesem,

Hiányodtól sokat szenvedek!

Olykor magam elé révedek,

Lám, rád talál a képzelet.

Majd két szemed tüzében elégek.

Csak mosolyogsz és nézel,

Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!

Látom minden rezdülésed,

Hallom bársonyos hangodat.

Mintha most is szólnál hozzám,

S én örömmel válaszolok.

Érzések kavarognak,

Képek peregnek,

Mint a néma filmekben.

A szavak néha eltűnnek,

Az energia rengetegben!

Búcsúzóul átölelsz,

Én boldogan simulok hozzád,

Biztonságot nyújtó karjaidba.

Pár pillanatra, együtt ver szívünk,

Ám mostoha az élet,

S szétfoszlanak a képek.

A távolból még kedvesen,

Visszaintesz nekem.

Ne félj Kedves,

Míg élek megőrzöm e képet,

S amit irántad érzek!

Csak ez maradt meg nekem,

Majd, ha szólít a végzetem,

Utolsó képként, boldogan átviszem!

Majd egyszer, ott újra találkozom veled,

Addig, híven őrzöm lelkemben,

Az őszinte, mély szeretet.

Egy örök életre drága szerelmem!

 

 Db. 2012.

 

 

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,

Te vagy, kit majd sohasem feledek.

Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,

Te vagy, kihez sorosom küldött.

Váratlanul törtél életembe,

Egyedül Te vagy a szívemben!

Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,

Tiéd minden gondolatom!

Nem élhetek már nélküled,

Engedd, hát élhessek veled.

Boldog soha mással nem lehetek,

Engedd, hát boldoggá tehesselek.

Te vagy, számomra fény az éjben,

Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.

Te vagy, életem minden rezdülése,

Te vagy, sorsom beteljesülése.

Db.  2014.

 

 

 

 

 

 

Már csak emlék, ami kis történet volt,

De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!

Feledés homálya rá sohasem borul,

Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.

Szívemben, míg élek megőrizlek téged,

Lelkem tüze örökké éltet téged.

Nem tehetek róla, hogy így alakult,

Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!

Megértem én az idők szavát,

Nem is akartam semmi mást,

Csak annyi figyelmet, fénysugarat,

Meg ne zavarjunk vele senki mást.

Emberi szeretet és barátság,

Őszinteség, nyíltság és szabadság.

Az én életem már nem fontos,

Te légy nagyon boldog!

Ha láthatlak, én már boldog vagyok,

S ha köszöntesz, attól elolvadok.

Ily kevéssel is beérem tőled,

Lelkemig ér köszöntésed!

Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,

Mindig fénysugárként övez körül téged.

Most búcsúzom, de soha ne feledd,

Amíg élek nagyon szeretlek téged!

Cserébe semmit sem kérek érte,

Megismerhettelek, nekem már ez megérte!

Most fájdalomtól meggyötört lelkem,

Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!

Bezárom hát szívemet, lelkemet,

De hívem megőrzöm emlékedet.

Egyszer, én is az idők múltán,

Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!

Db. 2014.

 

 

 

Amikor először megláttalak,

Ijedt voltam és kiszolgáltatott.

Felnőttként, mégis gyermetegen álltam ott!

Amit éreztem, már akkor megmagyarázhatatlan volt,

Érzelmek egész sora, mely elragadott.

Értetlenül álltam a helyzet előtt,

Megkaptam álomban, mi történt ez előtt.

Sok-sok élet, mely összeköt minket,

Ezért volt megírva a sors könyvében,

Az elkerülhetetlen, speciális végzet!

Nem földi érzés mit érzek irántad,

Mert a földi érzés idővel elmarad,

De a lelkek érzése örökre fennmarad!

Nem tudom, a sors mit rejt még előlem,

Tudom találkozásunk nem volt véletlen!

Db. 2011.