Poór Edit -Eci blogja-

Szerelem
Eci•  2019. január 12. 09:27

TE VAGY

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,

Te vagy, kit majd sohasem feledek.

Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,

Te vagy, kihez sorosom küldött.

Váratlanul törtél életembe,

Egyedül Te vagy a szívemben!

Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,

Tiéd minden gondolatom!

Nem élhetek már nélküled,

Engedd, hát élhessek veled.

Boldog soha mással nem lehetek,

Engedd, hát boldoggá tehesselek.

Te vagy, számomra fény az éjben,

Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.

Te vagy, életem minden rezdülése,

Te vagy, sorsom beteljesülése.


Db.  2014.

 

 

 

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:25

EMLÉK

Már csak emlék, ami kis történet volt,

De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!

Feledés homálya rá sohasem borul,

Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.

Szívemben, míg élek megőrizlek téged,

Lelkem tüze örökké éltet téged.

Nem tehetek róla, hogy így alakult,

Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!

Megértem én az idők szavát,

Nem is akartam semmi mást,

Csak annyi figyelmet, fénysugarat,

Meg ne zavarjunk vele senki mást.

Emberi szeretet és barátság,

Őszinteség, nyíltság és szabadság.

Az én életem már nem fontos,

Te légy nagyon boldog!

Ha láthatlak, én már boldog vagyok,

S ha köszöntesz, attól elolvadok.

Ily kevéssel is beérem tőled,

Lelkemig ér köszöntésed!

Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,

Mindig fénysugárként övez körül téged.

Most búcsúzom, de soha ne feledd,

Amíg élek nagyon szeretlek téged!

Cserébe semmit sem kérek érte,

Megismerhettelek, nekem már ez megérte!

Most fájdalomtól meggyötört lelkem,

Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!

Bezárom hát szívemet, lelkemet,

De hívem megőrzöm emlékedet.

Egyszer, én is az idők múltán,

Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!


Db. 2014.

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:22

TALÁLKOZÁS

Amikor először megláttalak,

Ijedt voltam és kiszolgáltatott.

Felnőttként, mégis gyermetegen álltam ott!

Amit éreztem, már akkor megmagyarázhatatlan volt,

Érzelmek egész sora, mely elragadott.

Értetlenül álltam a helyzet előtt,

Megkaptam álomban, mi történt ez előtt.

Sok-sok élet, mely összeköt minket,

Ezért volt megírva a sors könyvében,

Az elkerülhetetlen, speciális végzet!

Nem földi érzés mit érzek irántad,

Mert a földi érzés idővel elmarad,

De a lelkek érzése örökre fennmarad!

Nem tudom, a sors mit rejt még előlem,

Tudom találkozásunk nem volt véletlen!


Db. 2011.

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:14

TÁVOLSÁG

Testben távol vagy kedvesem,

De lelkem érzi lelkedet,

Így a távolság eltűnik,

Bár testem, hiányolja testedet.

Ölelnélek, csókolnálak,

S boldogan simogatnálak.

Ám, erre még várnom kell,

Így az idő nehezen telik el!

Nagyon hiányzol nekem!

Nagyon hiányzol kedvesem!

 

Várom, hogy eljöjj,

Várom, hogy átölelj!

Várom, hogy szemeid,

Tüzében égjek el!

Várom, hogy lelkem,

Lelkedben csodára lel!

Várom, hogy szívem,

Karjaidban boldogságra lel!

Nagyon hiányzol nekem!

Nagyon hiányzol kedvesem!

 

Látom arcodat előttem lebegni,

Mégsem tudom megérinteni.

Fájdalomtól rezdül testem,

S könny árasztja el a szemem.

Minden gondolatom nálad jár,

Vágyakozva gondolok rád!

Vágyam elkíséri testem, amíg él,

Szerelmem elkíséri lelked örökké!

Nagyon hiányzol nekem!

Nagyon hiányzol kedvesem!


 Db. 2011.

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:01

VÁRAKOZÁS

Minden reggeli ébredéssel,

Új élet kezdődik el.

Szívedet és lelkedet,

Reményteli várakozás tölti el.

Talán ma láthatom,

Szerelmemmel, találkozhatom.

Így telik el nap – nap után,

Múlnak az évek egymás után.

Csak vársz és vársz,

Holnap talán rá találsz.

Eljön a szerencsés pillanat,

Őt, végre megláthatod,

Leírhatatlan boldogságod.

Előtted áll, s te csak csodálod,

Keresed a szavakat, de nem találod.

Mondanád mennyire szereted,

De most még nem teheted.

Földöntúli érzés járja át lelked,

Fáj, meg nem ölelheted.

Az idő meg nem áll,

Találkozásotok pillanata lejár.

A búcsúzás nehéz,

Hiszen újra csak remélsz.

S még nem tudhatod,

Majd újra, Őt mikor láthatod.

Szemének fényét,

Szívedben örökre megőrzöd.

Szavainak dallamát,

Míg élsz, lelkedben őrzöd.

Szeretnél vele boldog lenni,

Szeretnéd őt boldoggá tenni.

De várnod kell rá,

Amíg lelke, ezt megérzi.

Nem tehetsz mást,

Csak reményteli várakozást.

Talán majd egyszer,

Ő kezdeményezi a találkozást!

 

Db.2011.

 

 

 

 

 
1...91011
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom