Poór Edit -Eci blogja-

Szerelem
Eci•  2019. január 12. 09:59

ÖRÖK SZERELEM

Létezik egy világ, ősi világ,

Innen születtünk, ide érkezünk.

Lelkünk örökké él - e szférákban,

Soha meg nem szűnik a hullámzásban!

Az Isteni szikra, ősidőkben kettéhasadt,

S a két lélek között, örök szerelem maradt.

Az érzés egyedi és csak közöttük teljes,

Hiszen égi szerelem a földitől mentes.

Ők örökké összetartoznak lényükben,

Éljenek külön, bár mely létezésben,

Szeretet fényük sugarával,

Megtalálják egymást a világegyetemben.

A földi világban felismerni, hogy Ő az,

Isteni kegyelem, egy boldog csoda!

De, földi életük kimenetelét meghatározza,

Születésükkor felvállalt életforma.

Bár a beteljesülés vágya a föld hatalma,

Hinni, az örök szerelembe, összetartozásba,

Az égi hatalom csodája!

Egykor megvalósul majd az álom,

S örökre eggyé olvadunk lélekpárom!


Db. 2013.

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:56

LÁTOMÁS

Szívem közepében,

Életre kell lényed,

Így jelensz meg előttem,

Mitől oly boldog létem!

Nézz reám, csak nézz,

Szeretem szemed tüzét!

Sarkcsillagként ragyog le rám,

A sötét éteren át!

Mosolyod, mint a felkelő nap,

Szívem rögtön lángra kap!

Ajkam csókodra vár,

Tüze éget már!

Illatod tovaszáll,

Az ég felé egy sóhaj száll,

Óh, bárcsak itt lennél már!

Este, amikor lefekszem,

Csillagokkal üzenem,

Jó éjt kedvesem!

Testem alszik már,

Lelkem csak reád vár!

Jössz is felém már,

Az álom ködfátyolán.

Mily csodás –e világ,

Itt miénk az egész világ!

Az éjszaka sötétjében,

Nappali fényárad,

Szívünk boldog tüze áraszt!

E boldog fény, beragyogja álmom,

S kívánom, hogy ily csodát,

Te is álmodj barátom!

Ha jő is a keserű ébredés,

Mind ez nem valóság, csak álom,

Vidd magaddal a fény ragyogását,

Mert ez valóság és nem álom!


Db. 2013.

 

 

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:46

LÉLEKPÁROM

Váratlanul jött az érzés,

De lelked, lelkemhez ért.

Számomra csak Te létezel,

S amíg élek nem felejtelek el!

Mindig csak rád gondolok,

Mindig rólad álmodok!

Mégis, ha meglátlak,

Lélegzetem, szavam elakad.

Megszólalni oly nehéz,

Hisz lelkem tüze érted ég!

Hálát rebeg ajkam a sorsnak,

Hogy végre rád találtam.

Tudom és érzem,

Te vagy a lelki társam!

Várok rád, ha kell,

Várok, egy életen át!

Mert, igazi boldogság az,

Ami reánk vár!

Ha ebben az életben nem lehetséges,

Hát, majd a következőben.

Akartam, hogy tudd,

Találkozásunk nem volt véletlen!

Már elmúlt egy éve, hogy láttak,

De, amit irántad érzek,

Fényéből soha nem veszíthet!

Hála és szeretet érzése,

A legmagasztosabb érzés,

Amit, valaha érezhet egy lélek,

Egy másik lélek iránt!

Minden érzés elmúlik,

Egy idő után tovaszáll!

Csak a hálától átölelt szerető szív,

Mely örök időkre fent áll!


Db. 2012.

 

Eci•  2019. január 12. 09:45

LÉLEKSZERELEM

Különleges, ünnepélyes alkalom,

Az életben egy sorsszerű vonzalom.

Pillanat műve találkozni olykor,

Ám, ez a pillanat egy életre szól!

Tudod jól, ahogy a szemébe nézel,

Nem földi szerelem az, amit érzel!

Szemek tükrében áthatol a lélek,

Rögtön érzed, amint lelke megérint téged.

Megszűnik a világ körülötted,

Lélegzet eláll, s a hang fent akad,

Csak a test bizsergése mi megmarad.

Megszűnik a léted- e világban,

Csak őt látod a külvilágban.

Nem fontos már léted, sem életed,

Legfontosabb számodra az Ő élete.

Megszűnnek vágyaid létezni,

Lelkedre száll nyugalom és béke.

Mélységes szeretet, mely átöleli lelketek,

Életben, Őt soha el nem feleded.

Alakuljon bárhogy majd az életed,

A sors könyvében már Ő a jegyesed!

Nem férhet hozzád többé senki,

Mert, szívednek kulcsát már Ő őrzi!


Db.2014.

 

 

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 09:44

MIÉRT

Egyedül éltem életem, de boldogan,

Nagy szerelmet jó Isten elém hozta.

Váratlanul bukkant fel életembe,

Miért történt, akkor nem értem.

Különleges, mély érzelem,

Nem szokványos földi szerelem.

Megijedtem, ahogy ráeszméltem,

Imában a jó Istent ezerszer kértem,

Ezt az érzést vegye el tőlem!

Sokáig küzdöttem ellene,

Nem akartam, nem kértem!

Hiába, porba hullott kérésem.

Mind e közben gyötörtek fájó érzések!

Hiányod miatti szenvedések.

Minél inkább próbáltam eltemetni,

Annál inkább kezdett felerősödni.

Nem volt hát mit tennem,

Megadtam magam, s győzött az érzelem!

Kérdéseimre a választ, megkaptam sorban,

Találkozásunk meg volt írva sorsunkban.

Összeköt minket lelkünk egysége,

Rezgésünk egy dallamra szól az égben.

Így még nem szerethettek téged,

Nem felejtelek el, amíg élek!


Db. 2011.