Poór Edit -Eci blogja-

Gyerekeknek
Eci•  2019. augusztus 19. 13:10

KI A GYŐZTES

 

 

A Kolibri egy piciny madár,

Ám, gyorsan röpül szárnyaival.

Mindig álmélkodott a Gólyán,

Gondolta, vele versenybe száll.

 

Sokat gyakorolt, büszkélkedett,

Hitte, erős s repül szélsebesen.

Míg a Gólyának röpte lassú,

Legyőzheti őt, váratlanul.

 

Egyik alkalommal kihívta,

Versenyezzenek Gólya úrral.

A Gólya csodálkozott rajta,

Legyen, Kolibri így akarta.

 

Harmatos reggelen másnap,

Célvonalhoz együtt felálltak.

Győz, ki először éri el,

A folyónak túlsó partját.

 

Kolibri, gyorsan felröppent,

Ám, elfáradt a folyó felett.

Vízre hullott, szárnyaival

Csapkodott, vergődött mód felett.

 

Feléje ért a Gólya is,

Megmosolyogta kis Kolibrit.

Látod – látod, hogy megjártad,

Mindenkinek más hol van határa.

 

Engedd, tolladba kapaszkodjak,

Kérte Kolibri alázattal.

Nem bánom, mondta a Gólya,

S egyik lábát odanyújtotta.

 

Majd így repültek együtt át,

A folyónak túlpartjára,

Azóta él a Kolibri

És a Gólya barátságban.

 

Db. 2019.08.

Eci•  2019. április 8. 12:51

NEBULÓ FARSANG

 

 

Jelmezükben farsangolnak,

Nebulók az óvodában.

Ki-ki maga jelmezében,

Ügyeskedik tettre készen.

 

Bátor barátunk farkas lett,

Végig, Piroskát kergette.

Alfréd kacsa tipeg, totyog,

Ruhájában el-elpotyog.

 

Mackó pajtás hasát tömve,

Orra alatt nagy dörmögve,

Finom szendvics és a süti,

Boldog az, ki mind megeszi.

 

Ugrifüles nagyot ugrik,

A salátán nem osztozik.

Teknőc Ernő addig játszik,

A maradékra pályázik.

 

A körközepén királylány,

A királyfira fókuszál,

Csók csattan az orcájukon,

Jót nevetnek így egymáson.

 

Ők nyertek a farsangjukon,

Megosztoznak a díjukon,

Puncstortából mindenki kap,

Véget is ér a nagy farsang.

 

Db. 2019.02.

Eci•  2019. március 31. 12:28

TÜNDÉR MESE

Túl az Óperencián,

Élt egy gonosz varázsló.

Föld mélyén, barlangjában,

Sok kis üres cella volt.

 

Ferkó, nevet viselte,

S unta magát egyedül.

Erdei manók közül,

Szolgálókat keresett.

 

A hozzá hasonlókat,

Maga köré gyűjtötte.

Ment is sok civakodás,

Apró kis gonoszkodás.

 

Haragosak, békétlenek,

Szeretetet, nem ismertek.

Káröröm és irigykedés,

Mindennapos veszekedés.


Manó szemek szikráztak,

S ördögien ujjongtak.

Olyanná lett a barlang,

Mint forró, tüzes katlan.

 

Ám, megunta ezt Ferkó,

Gondolta, nem lesz így jó.

Itt ez a sok kis cella,

Tündéreket elfogja.

 

Őket, csapdába csalja,

A cellába bezárja.

Kitervelték manókkal,

Mikéntjét a csapdának.

 

Gyönyörű, kristály fényű,

Szeretettől csillogó,

Örömteli, ragyogó,

Boldogságtól nevető,

 

Tündérek, mit sem sejtve,

Légiesen szökdeltek.

Virágokat neveltek,

Forrás vizén lépkedtek.

 

Manók jöttek felszínre,

Szétszéledtek az erdőben,

Kit, hogy tudtak, becsaptak,

Föld mélyére vonszoltak.

 

Ült is nagy szomorúság,

A tündérek arcára,

És még így is felfénylett,

A sötétség barlangja.

 

Örömködtek a manók,

És velük együtt Ferkó.

De nem tartott sokáig,

Lepleződött, hamisságuk.

 

Tündéreket becsapták,

Álmesével áltatták.

Megtudta ezt Főangyal,

S megfújta a trombitát.

 

Minden felől angyalok,

Összegyűltek rohamra.

Alászálltak barlangba,

A lakatok csattantak.

 

Cellákból, kiszabadultak,

Legyőzték a manókat.

Ők kerültek fogságba,

 A föld mélyén elzárva.

 

Az angyalok serege,

Már táncot jár réteken.

Szárnyaikkal susognak,

Mindig utat mutatnak.

 

Ott vannak ők, forrásban,

Mezőnek, virágában,

Fáknak, sűrű lombjában,

Őket, erdő szelleme vigyázza.

 

 

Db. 2019. 03.