Poór Edit -Eci blogja-

Valahol távol, a föld egyik zugában,

A párok, házasság előtti szertartásban,

Bizonyítanak szerelem próbájában.

Szellemi tanításokat követve,

Áldást kérnek frigyükre.

Az áldást, tanító mestereik adják,

Vagy nem, ahhoz mérten,

Mit ír lelkük a sorskönyvében!

Ezt mindig csak a férfi kérheti,

A szertartást, csak ő kezdeményezheti.

Templomban, szellemi tanítók előtt kér áldást,

Párjának adni kívánt gyűrűkre.

S az áldás után engedélyt kapnak frigyükre.

Ha a tiszta szándék három hónapon át megmarad,

A szellemi tanítók előtti eljegyzés áldott marad.

Ám, a földi esküvő legalább még egy évet várat,

Hiszen a szerelmesek próba évük alatt,

Szellemi vezetés által követik csillagzatukat.

Amikor a férfi lelke megérett arra,

Hogy szerelmét és életét párjának felajánlja,

Karikagyűrűjét nőjének elfogadásra ajánlja.

Amikor a nő e gyűrűt elfogadta,

A férfi gyűrűje szívét körbefonta.

Viszonzásul a nő is felajánlja,

Így kettejük szíve van gyűrűbe zárva.

 

Db. 2013.

 

 

 

Születésemkor elindult egy hajó az élet útján,

Gyermekként nem gondolkodtam kormányzásán.

Folyóvize partmentén vitte hajómat előre,

S mindig volt ki a kormányhoz állt előre!

A folyó egyszer csak tengerbe torkollott,

Látóhatár és természet megváltozott.

Nem kímélték hajómat az erős hullámok,

Bár ekkor már, én voltam a kormányos.

Tudtam, hogy a viharral meg kell küzdenem,

Mert ettől fog függeni a további életem.

Hajóm a viharoktól kissé megtépázva,

Újult erővel haladt az óceán irányába.

Itt már minden csendes és nyugodt,

A hajóm kikötésre várva keres partot.

A béke szigetét megtalálva,

Szivárványon kel át majd egy újvilágba!

Db. 2013.

 

 

 

 

 

Valamikor réges - régen,

Két szívet hordozott magában a lélek.

Egyek voltak és boldogok.

Ám, az idő múlásával kettészakadt e lélek,

Szeretetlenség ereje, mi eltávolította végleg.

Azóta keresik egymást e földi világban,

De, nem lelik igaz párjukat,

Az életek egymásutánjában.

Egymás iránti tiszta, őszinte vágy,

S egy magnetikus szál, mi köti össze őket!

Így találnak egymásra, egyik földi életükben.

A lelkek szabadok és felismerik egymást,

Feltör közöttük az ősi egység, varázs,

Felejthetetlen, földön túli érzés és vágy!

Lélekben eggyé olvadnak, mint régen,

S az égiek, áldásukkal pecsételik végleg.

Szeretet fényében ragyog lelkük,

Az úton együtt mennek tovább,

Tudják, egymás nélkül nem léteznek már!

A szeretet lángja fénylik szívükben,

Így őrzik az egységet lelkükben!

Db. 2012.

 

Atlantiszon régi szokás,

Főpap előtti szertartás.

Létezik egy élő könyv,

Melyet, ha egy akarattal olvasod,

Betűi fénylőn lángoló sorok.

Két lélek szabad akaratú döntése,

A lelkük egyesítése!

Így, frigyük nem csak egy életre szól,

Hanem, elkíséri őket a halálon túl.

Legyenek itt e földi világban,

Avagy, legyenek a szellemvilágban.

Lelkükkel egyesültek, s így egymástól,

Ők soha, el nem kerülnek!

Együtt róják élet sorozataikat,

Míg fejlődésükben haladnak.

S, ha valamilyen oknál fogva,

Valamelyik lélek, úgy gondolja,

A lélekegyesítő rítust feloldja,

Főpap előtt, újra egy akarattal,

Az élőkönyvet olvasva,

Lelkük szabadságukat visszakapja.

Db.  2013.

 

Sorsomat már fent megírtam,

Ám, leszületéssel felejtődnek a megírtak.

Nem értettem a történtek okát,

Tudtam, senki sem kerülheti el sorsát!

Szükség volt a más állapotra,

Hogy bekövetkezhessen a csoda!

Nagyon féltem, de hittem,

Istennek célja van velem.

Mély álom után, ébredéskor,

Már megjutalmazott Istenem!

Átélhettem más állapotban a létet,

Ébredéskor áthozhattam a képet!

Aranyszínű energia függöny kísérte érkezésem,

Ahogy a csillogó fénykapun átléptem.

Csodálatos fátyolként lebbent a térben,

Köszönöm Istenem, hogy ezt megértem!

Míg mély álomba merülve nézegettem,

Láthattam, hogyan dolgoznak értem!

S ahogy, lélekként közlekedtem,

A lélekpáromra ráismertem!

Amit, földi testünk addig eltakart,

Azt, a lélek most könnyen áthidalt.

Földön túli érzést magammal hoztam,

Mely ősi kötésünk által lángra lobbant.

Megtörtént hát a csoda,

Ehhez szükség volt a más állapotra!

Db. 2011.