Poór Edit -Eci blogja-

Egyéb
Eci•  2019. január 12. 10:22

A SZERETET LÁNGJA

A szeretet lángja mindenkiben él,

Csak tőled függ, hogyan ég.

Parázsként vagy gyertyaként,

Fénye meg nem szűnik, örökké él.

Bármi történhet veled,

A szeretet legyen legfontosabb neked.

Addig, míg a szeretet vezérel,

Ragyogó fényben jár táncot lelked.

Boldog mosoly száll el arcodról,

S aki kapja örömteli lesz a napja.

Soha ne várj cserébe semmit,

Mert a szeretet boldog ki adhatja.

Boldognak akar látni,

Így lesz örömteli az ő napja.

Ha mégis viszonoznák mosolyod,

Őrizd meg jól a lelkedben,

Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!

Elég e csöppnyi szeretet,

Máris lobog a tűz lelkeden.

Biztos bástyaként táplál,

Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!

Így lesz fényed örökké ragyogó,

Az életed egy mosolytól is boldogító!


Db. 2014.

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 10:15

EGY ELŐZŐ ÉLET

Májusban, egy parkban sétálva,

Nő alakja tűnik fel,

Csontszínű, korhű ruhában.

Kézében, hozzá illő csipkés napernyő,

Míg a fák, s a rét gyönyörűen zöldellő.

Lágy szellő fújja, hosszú barna haját,

Míg egy váratlan pillanatban,

Az egyik kérője, elé toppan,

Elegáns, sötét frakkban.

Sudár alakjával, előtte térdre borul,

Arca komoly, gondterhelt, sötét hajába túr.

Közli, hogy ellenfelét párbajra kihívta,

Így, a döntést ő helyette megvívta!

Szenvedélyes szerelemmel kéri meg kezét,

Ám a történtek miatt, elutasítja kérőjét.

Ha, várt volna bizalommal még,

Megkapta volna szerelmét s vele kezét.

Mély fájdalom, gyász gyötörte a nő lelkét,

Két kérője közül az egyik szellemként éli életét.

Hosszú szenvedés várt mind kettőjükre,

Lelküket a szenvedélyes szerelem fűzte össze.

Boldogságukat, a halál pecsétje száműzte.

A férfi többszöri kérésére, újra találkoztak.

Ősz volt, a levelek a fákon megsárgultak,

Hulló falevelek integettek búcsútalálkozásuknak.

Nem lehettek egymáséi,

Egymás nélkül sem tudtak élni!

Sóvárgó lelkük őket gyötörte,

Ám a bűn árnyéka, boldogságukat nem engedte.

Döntött a férfi, pisztolyát előrántva,

Szíve hölgyét hirtelen mellkason lőtte.

Majd, halántékához emelve pisztolyát,

Meghúzta annak ravaszát.

Holtan rogyott le szerelme mellé,

Fák lombjai koszorúként borultak fölé.

Sétány csendjében köd ereszkedett melléjük,

Az ősz elmúlásával, kihunyt földi életük.

Egy régi történet, mely előző élthez visszanyúlt.

Azóta, újra születtek e földi világban,

Hogy megtalálják egymást egy új világban.

Elkerülhetetlen volt találkozásuk,

Felismerésül szolgált a magnetikus száluk.

Ez köti össze a lelkeket bárhol a világban,

Megtalálják egymást, hogy egyesüljenek duálban.


Db. 2012.

 

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 10:13

EGY IGAZ GYÖNGYSZEM

Isten útja kifürkészhetetlen,

Mit, miért tesz rejtély előttem.

Ő jól tudja okát, később mindig megfejti okát!

Ebben a sötét világban is megmutatta,

Létezik számomra kinek lelke igaz és tiszta.

Egy napon hozzá vezérelt göröngyös úton,

Hogy felismerjük egymást, most már tudom.

Ő egy igaz gyöngyszem e világban,

Kinek szeretet fénye ragyogva sugároz!

Kíváncsi szemek elől zordul rejtezik,

De a szeretet fényében megmutatkozik.

Tudom, érte vagyok e földi világban,

Neki dobban szívem minden pillanatban!

S, ha eljön majd az alkalom,

Utolsó dobbanással is neki jelez angyalom!

Addig nevét mindennap imába foglalom,

Várok csendesen, míg eljön az alkalom!

S, ha addig szüksége lenne rám,

Itt vagyok, érted születtem drágám!

Őzike szemei lelkemig hatoltak,

Megértettem azt, miről eddig csak álmodtam!

Tisztelem, csodálom és boldoggá tesz,

Hogy Ő, az én lélekpárom.

Áldom az Urat, ezért a kegyelemért,

Kérem áldja meg Őt, lelkem hála imájaként.

Angyalok kísérjék minden pillanatát,

Szem elől ne tévessze, felvállalt feladatát!


Db. 2012.

 

 

Eci•  2019. január 12. 10:11

ELEVE ELRENDELÉS

A döntés rólunk, nem a földön született,

Mireánk az angyalok vigyáznak fent!

Felette áll minden földi akaratnak,

A tiszta szívűek egymásra találtatnak.

S ha, majd a láthatatlan Rend szólít minket,

Hangjukat hallván lelkünkben,

Egyesülnünk kell erőinkben!

Arany palást véd meg minket,

S jelzi a világnak, esküvésünket!

Kötelékre, mely közöttünk van,

Örök életre szóló áldást bocsájtottak.


Db. 2012.

 

 

 

Eci•  2019. január 12. 10:05

IKERLÁNG

Még gyermek voltam itt- e honban,

Egyedül éreztem magam családomban.

Beszéltem az éghez, könyörögve kértem,

Kit ott fent hagytam, adja ide nékem.

Emlékszem, tükör előtt álltam sírva kértem,

Mert a fájdalmam, oly nagy volt nékem.

Láttam magam a tükörben,

Tudtam, hogy kettő van belőlem.

Egy ki itt vagyok egyedül,

A másik, kit ott hagytam egyedül.

Hiányérzet fájdalma járta át testem,

De meghallgattatott könyörgésem!

Szóltak hozzám; Tarts ki!

Ikerlángod nem sokára érkezik.

Múlt az idő, az évek teltek,

Ahogy befogadott a föld,

Én úgy fokozatosan felejtek.

Az érzés megmaradt bennem,

Így felnőttként is az igazit kerestem.

Ám nem találtam sehol a másik felem,

Inkább egyedül éltem az életem.

Míg a sors váratlanul hozta elém,

Őt, az ikerlángom másik felét!

A felismerés érzése bennem,

Villámként hasított lelkemben.

Mily gyönyör és fájdalom egyben,

Hiszen előttem áll Ő a másik felem!

Megtaláltam végre, kit egy életen át kerestem,

A sors úgy hozta, hogy már nem érinthettem.

Más utakon járunk itt-e földi világban,

Dolgunk végeztével találkozunk az égi világban.

Most még a fájdalom járja át lelkem,

Tudom, nem lesz könnyű életem.

Míg itt vagyok, mindig hiányzik másik felem,

Soha sem lesz már talán boldog életem.

Várom, hogy lejárjon időm, mit kiszabott sorsom,

Amikor eljön az utolsó órám,

Reményteli lesz távozásom!

Hiszen vár minket oda át az igazi otthon,

Hogy kettészakadt lelkünk örökre összeforrjon!


Db. 2011.