Poór Edit -Eci blogja-

A Nap, ragyogó fénye,

Táncolva tükröződik,
Mélykék tenger felszínen.
Partján aranyhomok pompázik,
Mely szőnyegként pihen.
Felcsillanó habok hullámai,
Kagylót s rákot sodor ki,
Lesznek ők partszél díszei.
Hirtelen távolban feltűnik,
Tölcsér alakban cikázik,
Megtöri csendes felszínét,
Nyomában szilaj hullám lép.
Fitogtatja bősz erejét,
Felkorbácsolja tenger vizét.
Hömpölyögnek tajtékzó hullámok,
Tomboló viharban hajó szilánkok.
Árboc és vitorla,
Tengerfenékre hullva,
Korall erdő lett otthona.
Nap nyugovóra jár,
Alkonyban elcsendesül a táj.
Halkan lopódzó sötétség immár,
Víztükrén megcsillanó Holdsugár.

 

Db. 2016.

 

 

 

Sas az égnek királya,

Éles szemnek nincs párja,

Légtérben szabadsága,

Sehol nincsen hazája.

 

Fáknak ágán megpihen,

Tova suhan egy szirten,

Vijjognak a kicsinyek,

Hamar, ők is repülnek.

 

Csodálatos világuk,

Föld és ég a határuk,

Sivatag vagy óceán,

Nincs előttük akadály.

 

Tollaival betakar,

Oltalmat ad szárnyával,

Pajzs és páncél ereje,

Sehol nincs ellenfele.

 

Db. 2016.

 

 

 

 

Megszületésünk boldog pillanat,

Sors utunk felvállalt feladat.

S ha időnk lejárt újraszületünk odaát,

Lelkünk szellemvilágban végzi munkáját.

Nehéz elengedni ki itt maradt,

Hiány fájdalma könnyáradat.

Szívünkben őrizzük emlékek sorát,

Kérjük az Úrtól vigasztalás angyalát.

Észrevétlen könnyű az átmenet,

Eltávozott szeretteink várnak fent.

Pihenésül szolgáló gyolcsba fektetnek,

Mesés fényáradatban lebegnek.

Tündérek saját szférába kísérnek,

Földi életünkről a filmünk lepereg.

Látjuk hibáink mily jellemünkből ered,

Lélekcsaládunkhoz visszahoz a szeretet.

Addig, míg újra születünk itt lent,

Magas szellemek tanítanak fent.

Isten vigyázó, kiáradó kegyelme,

Árad szerte minden lélekre.

 

Db. 2015.

 

 

 

 

 

 

Olykor – olykor álmomban,

Feltűnök egy világban.

Áradó fény tündököl,

Lelkem mindig megörül.

 

Körül vesz a sok barát,

Tündér, Manó táncot jár.

Szféra zenéje halkan szól,

Rezgése oly átható.

 

Tónak vize csillogó,

Lótuszvirág ragyogó.

Mesélően hozzám szól,

Boldog szívvel hallgatom.

 

Távolban egy kápolna,

Arany fénybe pompázva.

Szeretettel hívogat,

Betegség itt gyógyulhat.

 

Elérkezik a hajnal,

Visszahív a madárdal.

E csodálatos hazám,

Az elképzelt világ.

 

Db. 2016.

 

 

Csodás gyógyulás lehetséges,

Mely nem karmikus betegségek.

Felvállalt küzdelmek, szenvedések,

Csiszolják gyémánttá lelkünket.

Szellem egyensúlya, ha megbomlik,

Fizikai betegség adódik.

Keresd a tünet gyökerét,

Lelki okát, hátterét.

Szeretettel írd át azt,

S lelki sebek gyógyulnak.

Negatív erők elhagynak,

Tisztuló testre gyógyerők így hatnak.

Öngyógyító folyamat,

Jellemünkön változtat.

Hallgass Jézusra,

Ki gyógyítás után szólta:

„ Menj, ne vétkezz többé! „

 

Db. 2016.