JÚDÁS / TADDEUS, TÁDÉ / APOSTOL

 

 

Ezeken a neveken ismeretes,

Jézus tizenkét tanítványa közzé tartozott.

Bátran és hűségesen követte Mesterét.

Nagyon öntudatos, erős hittel,

rendelkező személyiség volt.

Élt benne a missziói küldetés.

Amit Jézusból megismert,

nem akarta magának megtartani,

tudta, hogy az egész világnak,

szüksége van ugyanarra az üzenetre.

Jézus halála után, Tamás apostol,

teljesítette a Mester ígéretét azzal,

hogy Júdás Tádét Edesszába küldte.

Az itt élő Istenfélő Abgár király,

hallott Jézusról és cselekedeteiről,

ezért levélben fordult hozzá,

hogy keresse fel őt és gyógyítsa meg,

betegségéből.

A Megváltó levélben válaszolt neki,

  hogy Jeruzsálemben kell teljesítenie,

 a küldetését, de később,

majd egy tanítványát elküldi.

 Júdás megjelent Abgár király előtt,

elmondta, hogy Jézus tanítványa,

 e közben mennyei fény sugárzott az arcáról.

A király azonnal boldogan,

 megvallotta hitét az Isten Fiában.

 Az Apostol pedig fogta a magával hozott,

Veronika kendőt, amelyen Jézus arca volt látható,

betakarta vele a leprában szenvedő király arcát,

és az mindjárt visszanyerte egészségét.

Jézus keresztre feszítését,

követően, Veronika,

ezzel a kendővel törölgette,

a Mester arcát.

Ezt a kendőt mindig magánál tartotta,

ezzel gyógyította a szenvedőket.

Később, Júdás Mezopotámiában,

 hirdette az evangéliumot.

Majd Perzsiába ment,

ahol Simonnal együtt misszionáltak.

Szabadon működhettek,

az egész ország területén.

Majd, amikor egy olyan területre,

érkeztek, ahol ellenségesen,

fogadták őket a pogányok,

mind ketten vértanúhalált haltak.

Júdás arra figyelmeztet,

hogy a korunkban felbukkanó,

kísértések és szellemi áramlatok,

között, megőrizzük hitbeli öntudatunkat.

Tudatosítanunk kell magunkban,

hogy ehhez erőre, érthetőségre,

 bátorságra van szükségünk,

a világ ellenállása közepette.

Missziós munkáját,

a szellemvilágban folytatja.

 

 

 Db. 2018.