JÓNÁS TÖRTÉNETE

 

 

Élt egyszer egy próféta Jónás,

Neki az Úr megparancsolta,

Menjen Ninivé városába,

Figyelmeztesse a népet.

 

Jónás haragudott Ninivére,

Ők voltak ősi ellensége,

Nem volt kedvére odamenni,

Inkább még távolabb kerülni.

 

Felszállt, ellenkező irányba,

Éppen induló hajóra.

Ám, Isten gondolatát látta,

Így tervét meghiúsította.

 

Tenger közepén a hajóra,

Hatalmas, nagy vihar zúdult.

Megijedtek és imádkoztak,

Kivéve Jónás próféta.

 

Tudta, miatta történik ez,

Kérte vessék őt a tengerbe.

Kidobták, kérésének engedve,

És a vihar elcsendesedett.

 

Jónást, egy nagy Cethal elnyelte,

Ott volt három nap, három éjjel,

Majd a szárazföldre kiköpte,

Úr üzenetét megértette.

 

Elindult rögvest Ninivébe,

Isten igéjét kihirdette.

Negyven nap, elpusztul Ninive,

Térjetek meg Isten hitére.

 

Eljutott királyhoz ennek híre,

Megparancsolta mindenkinek,

Még az állatok is böjtöljenek,

Erőszakos útról megtérjenek.

 

Isten látta megtérésüket,

Ninivének megkegyelmezett.

Jónás nem tudott örülni ennek,

Pusztult volna inkább ellensége.

 

Gondolta, Isten tévedett,

Mérgelődött, bosszankodott.

Ricinus bokor nőtt feje felett,

Mely neki hűs árnyékot tartott.

 

Egy éjszaka alatt elszáradt,

Jónás a bokrot nagyon sajnálta.

Isten ekképpen szólt hozzája;

Te ezt a bokrot sajnáltad,

 

Én egy egész népet sajnáltam.

Sok fiatal vétlen gyereket,

Állatokat és növényeket,

Bűnükből megtért embereket.

 

Jónás megértette az Istent,

Ninivével, szívében megbékélt.

Örült, hogy minden jóra fordult,

Hirdette az Úr igéjét.

 

 

Db. 2017.