JÉZUS PILÁTUS ELŐTT

 

 

Másnap reggel a főpapok,

Megkötözve elvitték Jézust,

Pilátushoz, a helytartóhoz,

Kivégzés végrehajtására.

 

Pilátus megkérdezte őket,

Mivel vádolják a Messiást.

Papok, csak annyit mondtak, hogyha

Nem lenne bűnös, nem hozták volna.

 

A helytartó nagyon dühös lett;

Ha nem tartozik rám az ügy,

Vigyétek el s ítéljétek el.

Válaszolta, igen mérgesen.

 

A papok visszafeleseltek;

De nekünk nincs jogunk halálra

Ítélni Őt, pedig méltó rá.

Ekkor aztán elkezdték sorolni;

 

Lázadó, felkelést szított,

Állandóan izgatta a népet,

Hirdette, Ő a zsidók királya,

Valamint, hogy Ő a Messiás.

 

Pilátus, így magához hívatta,

Gondolta, beszélnie kell vele.

„Te vagy a zsidók királya?”- kérdezte

Jézus pedig így felelt neki;

 

„Az én országom nem e világból való.

Ha e világból való lenne az én országom,

Az én szolgáim, vitézkednének,

Hogy át ne adassak a zsidóknak.”

 

Tehát, mégis király vagy? – kérdezte

Tőle ismételten Pilátus.

Közben magában azt gondolta,

Ez az ember nem lehet bűnös.

 

Jézus pedig így folytatta;

„ Te mondod, hogy én király vagyok.”

Én azért jöttem e világra,

Bizonyságot tegyek az igazságról.

 

Mind az aki, hallgat szómra,

Az, az igazságból való.

Pilátus megvonta a vállát,

Mi az igazság senki sem tudja.

 

Egyre inkább meg volt győződve,

Jézus ártatlanságáról.

Mi bajuk lehet a papoknak

Vele, így gondolkodott magában.

 

Biztosan irigykednek őrá,

Mert szívesebben hallgatja

A nép Jézust, mint a papokat.

Már is mentő ötletet keresett.

 

Nem merte szabadon engedni,

Attól félt, hogy majd a papok,

Bevádolják őt a császárnál.

Szereti Jézust a tömeg,

 

Inkább az ő segítségükkel

Fogja kiszabadítani.

Minden évben ünnepi szokás,

Egy foglyot szabadon bocsájtani.

 

Úgy intézi, a nép dönthessen

Arról, kit bocsásson szabadon.

Biztos volt abban, a Messiást,

Fogja a tömeg választani.

 

Kihozatott egy gonosztevőt,

Lázadó, gyilkost a börtönből.

E rabot Barabásnak hívták.

Majd egymás mellé állította,

 

Az erkélyen a két foglyot.

E közben hatalmas sokaság,

Gyűlt össze palotája előtt,

Meg hallották, Jézus elfogták.

 

Pilátus, kihirdette a népnek,

Miképpen határozott velük.

Jézust, nem találtam bűnösnek,

Barabás, lázadó gyilkos.

 

„Kit bocsássak szabadon?”- kérdezte.

Élvezettel nézte a papok,

Dühös arcát s figyelte a népet.

Biztos volt benne, Jézust kiszabadítják.

 

Ám, ebben a pillanatban fontos,

Levelet kapott a küldönctől.

Felesége üzent neki,

Azt álmodta, akit a papok,

 

Elfogtak, ártatlan, bocsássa

Szabadon, ne ártsa bele magát.

E rövid időt kihasználva,

A papok szétfutottak a tömegben.

 

Barabást követeljétek,

Lázítottak a nép soraiba.

Jézus, csaló nem Messiás,

Meg kell Őt feszíteni; így agitáltak.

 

Pilátus, levelét olvasva,

Újra megkérdezte a népet;

Akkor, kit bocsássak szabadon?

A tömeg Barabást kiáltotta.

 

Ekkor Pilátus belesápadt,

Nem akart hinni a fülének.

Visszakérdezett ijedtében,

Mi legyen akkor Jézussal?

 

Feszítsétek meg! – ordították.

De hát mi rosszat cselekedett?

Kérdezte bosszúsan Pilátus.

Feszítsd meg! Keresztre vele!

 

Kiabálták, még hangosabban.

Lázadástól félt, így nem merte

Tovább feszíteni a húrt.

Felelősséget, sem mert vállalni.

 

Kihozatott egy tál vizet,

Megmosta kezét, szemük láttára,

„Mentes vagyok, ez ártatlan,

Ember vérétől.” – mondta Pilátus.

 

Tiétek a felelősség,

Azért, amit tesztek vele.

Kiáltotta, a tömeg felé,

Eltörte, kezében a pálcát.

 

Ezzel jelezve, hogy az ítélet

Végrehajtható és átadta,

A katonáknak Jézust.

Barabás kötelét eloldották.

 

Úgy van! Vére a mi fejünkön,

És a mi gyermekeinkén!

Ordította a nép egyhangúan.

Ez megnyugtatta Pilátust.

 

Minden kivégzés előtt a bűnöst,

Megkorbácsolták, ez volt a szokás.

Jézus, mindezt némán fogadta,

Bántalmazást is szótlanul tűrte.

 

Kicsúfolták, meggyalázták,

Ahol csak érték, bántalmazták.

Régi palástot dobtak vállára,

Nádszálat, nyomtak kezébe.

 

Tövisből, koszorút fontak,

Fejébe nyomták, mint egy koronát,

Oly erővel, bőrébe mélyedt,

Kiáltozták; „Zsidók királya!”

 

 

Db. 2019.