JÉZUS IFJÚ KORA / India /

 

 

India királyi hercege Ravanna,

Részt vett a zsidók egyik ünnepségén,

A bölcsességet kutatva érkezett,

Ám, Jézus szavain elálmélkodott.

 

Felajánlotta, hogy pártfogója lesz,

Elviszi keletre megismerkedni,

Az ő bráhminok bölcsességeivel.

Jézus elfogadta, hogy tanulhasson.

 

Bejárta Gangesz völgyét és Indiát,

A szent irataikból tanult sokat,

Megismerte a hinduk orvoslását,

Vének elismerésével haladt tovább.

 

E közben több városban is tanított,

Az emberek bűvöletben hallgatták,

Ezrek követték, Istenként imádták,

Híre messze földre is eljutott.

 

Egy Isten létezik, benne minden egy,

Édes lehelete okán, minden él.

Mindenütt jelen van, egyetemes Úr,

De, nem mindenki láthatja az Atyát.

 

Nem kíván véráldozatot Isten,

Csak annyit kér a földi emberektől,

Önfeláldozóan, együtt érzően,

És, hogy éljenek könyörületesen.

 

Ha ezt teszik az Úr elégedett lesz,

A fény mindenkire egyformán ragyog,

Így tanította Isten szavát Jézus.

Kis idő múlva elhagyta Indiát.

 

Himalája

 

Északnak ment, elérte Himaláját,

A Buddha papjai szélesre tárták,

Előtte a templomuknak kapuját.

Itt is bölcsektől tanult és tanított.

 

Tibetben ős régi írást őriztek,

És sok titkos tanításról beszéltek.

Jézus, azonban a saját szemével,

Szerette volna olvasni ezeket.

 

Valamennyi íráshoz, hozzá férhetett,

Papokkal sokat beszélgethetett,

Ahogy befejezte kutatásait,

Nyugatnak indult, tanított, gyógyított.

 

 

Perzsia

 

Hazatartva érkezett Perzsiába,

Megállt minden faluba és városba,

Mindenhol, Úr igéjét prófétálta,

Huszonnégy esztendős volt ekkor Jézus.

 

Eljutott Perszepolisz városába,

Három bölcs, Hor, Lun, és Mer mágusokhoz,

Akik meglátták a remény csillagát,

Ők keresték fel, újszülött Messiást.

 

Most is elsőként üdvözölték Jézust,

Ismét előre tudták érkezését.

Éppen nagy ünnepséget rendeztek,

Jézus pedig szólásra emelkedett.

 

Mindenki megtalálja Isten házát,

Méghozzá csendben, a saját lelkében,

Ha az élet súlya elviselhetetlen,

Imádkozva eljut, birodalmába.

 

Csak a tiszta szívűek léphetnek be,

Így az ember érzékelheti Istent.

E szent helyen láthatja az Úr gyertyáját,

Lelkében felfedezheti, láng párját.

 

Megláthatja a többit is, mely arra vár,

Meggyújtsák, szeretet fáklya tüzével.

Így megtalálja, bölcsesség forrását,

Szétnyíló függöny mögött, Úr trónusát.

 

Trónus előtt a törvények tábláit,

A táblák mellett, lévő fényes ládát.

Abban, a jövendölés varázspálcát,

Ez a kulcsa, múltnak, jelennek, jövőnek.

 

A láda mellett, manna, az élet kenyere,

Aki, ebből eszik nem hal meg sohasem.

Ezen fényes ládát, kerubok őrzik,

Mindenki, csak sajátját nyithatja fel.

 

Szavait, nagy ámulattal hallgatták,

Dicsőítették és szerették Jézust,

Bár beszédét, néha meg nem értették,

Mégis rajongtak tanításaiért.

 

Káldea

 

Jézus Perzsiában befejezte munkáját,

Ezután tovább indult, Káldeába.

Izrael népének bölcsőjében járt,

Tanított és szenvedőket gyógyított.

 

Beszélt életről, testvéri szeretetről,

Emberrel született képességekről,

Lélek királyságáról és békéről,

Jó szándékról, igazságról, Istenről.

 

Néhány nappal később tovább ment,

Jordán folyón átkelt s visszaérkezett,

Gyermeki otthonába, Názáretbe.

Mária, nagy ünnepséget rendezett.

 

Athén

 

Jézus meg szerette volna ismerni,

Hellének iskoláit, mestereit,

Sok gondolkodót adott a világnak,

Tudományban és filozófiában.

 

Ezért, tovább utazott Athénba,

Mesterektől, tanaikat tanulta.

Majd beszédet mondott a Szentlélekről,

Aki, kopogtat minden lélek ajtaján.

 

De, ő csak akkor léphet be oda,

Ha kitárják előtte ajtaját.

Ez imádkozással tisztított élet,

Az Úr pedig ezért, megáld titeket.

 

 

Db.2018.