JÉZUS A TIBERIÁS TENGERNÉL

 

 

Tanítványok a parton ültek,

Jézust várták, ki még nem jött meg.

Péter felállt, hogy halászni megy,

A többiek is vele mentek.

 

Kivetették ugyan a hálót,

De nem sikerült halat fogni.

Mielőtt partot értek volna,

Egy férfi a víz szélén így szólt;

 

Vessétek be a hálótokat,

A hajótok másik oldalán.

Ott annyi hal lett hálójukba,

Nem tudták beemelni a hajóba.

 

János szeme felragyogott,

Ez az Úr! – kiáltotta Péternek.

Partra érve látták, ég a tűz,

Az Úr Jézus közelében.

 

Már nyárson sült a hal számukra,

Kenyér is elő volt készítve.

Hozzatok ide még pár halat,

Most fogottakból; mondta Jézus.

 

Reggeli után Pétertől,

Megkérdezte a Messiás;

Jobban szeretsz te engem másoknál?

Igen Uram, Te tudod, hogy én

 

Szeretlek téged; - válaszolta.

Legeltesd a bárányaimat!

Majd másodszor is megkérdezte;

Péter, szeretsz te engem?

 

Igen Uram, Te tudod, hogy én

Szeretlek téged; - válaszolta.

Őrizd az én juhaimat!

Harmadszor ismét megkérdezte;

 

Péter, szeretsz e engem?

Nagyon elszomorodott Péter,

Hogy háromszor is kérdezi tőle,

Az Úr, hogy szereti e Őt.

 

Aztán még szomorúbb lett, mert arra

Gondolt, ő háromszor tagadta meg.

Csendesen suttogta; - Uram Te,

Mindent tudsz, azt is, hogy szeretlek.

 

Legeltesd az én juhaimat!

Ekként szólt Jézus Péternek.

Ebből tudták, mindent megbocsájtott,

Szolgája lehet, az Úrnak örökké.

 

 

 Db.2019.