JAIRUS LÁNYA ÉS A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY

 

 

Jézust nagy tömeg várta,

Kapernaum közelében.

Sokaságból előlépett,

Jairus, egyik főember.

 

Nem szégyellte, térdre borult,

Ily módon kérlelte Jézust.

„Mester, jöjj el hozzám gyorsan,

Nagyon beteg a kislányom.”

 

Jézus, azonnal elindult,

Jairus, utat mutatott,

Ám sokan követték őket,

Majd összenyomták a Mestert.

 

A tömegben egyik asszony,

Ki tizenkét éve beteg,

Közelébe furakodott,

Csak ruháját érinthesse,

 

Hitte, hogy rögtön meggyógyul,

Egészséges lett azonnal.

Jézus mindjárt megérezte,

Erő áramlott ki tőle.

 

„ Ki érintett meg?”- kérdezte,

Tanítványok nem értették,

Hisz sokan körül vették.

Jézus, újra megkérdezte,

 

Komoly arccal nézett körül.

Így előlépett egy asszony,

Jézusnak, mindent elmondott.

„ Lányom, hited meggyógyított!”

 

Ne félj, menj haza nyugodtan.

Jairus egyik szolgája,

Nagy sietve ment eléjük,

Meghalt a lányod, jöjj haza.

 

Jairus, bizonytalan lett,

Érdemes e fárasztani,

További úton a Mestert.

Ám Jézus ezt meghallotta.

 

Így szólt hozzá; „Ne félj, csak higgy!”

És megmenekül a lányod.

Már házának közelébe,

Gyászolók jajveszékeltek.

 

Jézus, tanítványaival

Együtt, bementek a házba.

Kiküldték a gyászolókat,

„ A kislány, csak alszik”- mondták.

 

Jézus, Péter, Jakab és János,

Beléptek, abba a szobába,

Ahol a kislány feküdt,

Apja, Anyja bevezették.

 

Jézus, megfogta a kezét,

Így kiáltott; „Lányka, kellj fel!”

Erre, kinyitotta szemét,

Jarius, sírva csókolta fejét.

 

Anyja is boldogan ölelte.

Adjatok neki ennie,

Bizonyára éhes szegény.

Jézus velük megígértette,

 

Senkinek ne beszéljenek,

Arról, ami velük történt.

A Mester nem akarta, azt,

Hogy az emberek, csupán csak,

 

Azért járjanak utána,

Hogy csodákat lássanak.

Így is túl sokan voltak már,

Akik, csak ezért követték.

 

 Db.2019.