ILLÉS A NAGY PRÓFÉTA

 

 

Egyszer Izrael törzse felett,

Igen rossz király uralkodott.

Akháb volt a fejedelem neve,

Jezabelt feleségül vette.

 

Ő pogány Sidon hercegnője,

Baábnak oltárt épített.

A pogányok urát szolgálta,

Tetteivel Istent gyalázta.

 

Az Úr ekkor elküldte hozzá,

Egy követét, Illés prófétát.

Ő figyelmeztette a királyt,

Nem lesz eső mostantól, szólta.

 

Akháb erre nagyon megijedt,

Tudta, teljesül Isten szava,

Ám, aggodalmát eloszlatta,

Pogány felesége Jezabel.

 

Kérít pataknál rejtette el,

Illést az Úr oda küldte el.

A hollók étkekkel látták el,

Szomját, patak vize oltotta el.

 

Később tovább ment Sareptába,

Itt élt egy özvegy gyermekével,

Úr, Illést hozzá vezette el.

Csak marék liszt volt a fazékban,

 

Egy csepp olaj a korsójában,

Kis lepényt készített belőle,

Illés próféta kérésére,

Rájuk szállott Isten áldása.

 

Így nem fogyott ki az olaja,

Liszt sokasodott a fazékban,

Ám, gyermeke megbetegedett,

Rosszabbra fordult egészsége.

 

Özvegy, reggelre felébredve,

Látta, fia már nincs életben,

Magán kívül lett fájdalmában,

Sírva mondta Illés prófétának.

 

Illés fiát átölelte,

Istent, imával így kérlelte,

Hagyja meg a fiú életét,

S az Úr megadta, amit kért.

 

Db. 2017.