HEGYI BESZÉD

NE ADJÁTOK AZT, AMI SZENT, AZ EMBEREKNEK,

SE GYÖNGYEITEKET NE HÁNYJÁTOK A DISZNÓK ELÉ,

HOGY MEG NE TAPOSSÁK AZOKAT LÁBAIKKAL, ÉS

NEKTEK FORDULVÁN, MEG NE SZAGGASANAK TITEKET.

 

Az Úr tapintatosságra, óvatosságra inti az Őt

követőket a világgal szemben, nehogy oktalan

fájdalmakat, csalódásokat kelljen elszenvedniük.

Nem mindenki érti meg az Isten útjain járó lelkek

örömét és bánatát, nem mindenki tartja jónak,

és helyesnek azokat az igazságokat, melyekkel

ezek rendelkeznek, mert sajnos nagyon sokan

élnek a világban, akiknek lelki természete

az ebek és disznók természetéhez hasonlít.

Az eb természetű ember csak az önzés igazságát

ismeri, ebből indul ki, ennek tesz eleget egész

életének célját ebben látja.

Bár lehetnek mellette megtévesztő, szép erénynek

látszó tulajdonságai, mégis ha érdekeit a legkisebb

mértékben is veszélyeztetve látja, a jó barátból

egyszerre halálos ellenség lesz.

A disznó természetű ember, mohó vággyal veti rá

magát mindenre. Szívesen barátkozik mindenkivel,

nem válogatós, minden érdekli.

Az embereket aszerint, a haszon szerint értékeli,

amit azok neki hajtanak. Lelki törekvései nincsenek,

Anyagi és testies vágyainak kielégítésére minden

módot jónak talál. Jellemtelen és szemérmetlen,

részvétlen a mások fájdalmával szemben, de

annál jobban érzi a magáét.

Ezek a természetű emberek veszélyesek a

lelki emberekre nézve, mert a látszólagos

erényeikkel bizalmat keltenek és ezek

az ő drága értékeiket, hitüket, meggyőződésüket,

törekvéseiket megosztják velük. Aki valójában

még egyáltalán nem képesek a lelki ember

gondolatvilágába beilleszkedni.

Rögtön talán nem mondanak ellent, nem mutatják,

hogy nem értik, de legtöbbször nem mulasztják el,

az alkalmat, hogy véleményüket olyan formában

közöljék, ami mindig fájó és bántó egy hívő léleknek.

Ezért az Úr figyelmezteti a hívő lelkű embereket, hogy

a lelki kincseket ne közöljék az anyagi emberekkel.

Ne kössenek lelki barátságot velük, mert bennük még

az Isteni természet szunnyad és ezt felébreszteni

senki sem képes, csak a mennyei Atya, amikor Ő

jónak látja. Ilyen embereknek füle mellett hatástalanul

megy el a szó, lelküket nem rázza meg az igazság,

mert ők még éretlenek.

Mivel az Isteni természetben ők még nem

életképesek, így Isten országa is be van zárva előttük.

„ oda nem mehetnek be az ebek, a paráznák a

gyilkosok……”

Amíg az állati természetet le nem vetkőzi valaki,

és fel nem öltözködik az Isteni természetbe.

 

 

 Db. 2018.