HEGYI BESZÉD

BOLDOGOK A SZELÍDEK, MERT ŐK ÖRÖKSÉGÜL BÍRJÁK A FÖLDET.

 

Kétféle ember csoport él a földön,

Isten fiainak és világ fiainak csoportja.

Mindegyik más elvet követ.

Isten fiai az Úr törvényének engedelmes követői.

A világ fiai a tévelygés szellemének követői.

A test önző igazságát követik,

minden Isteni jónak, igaznak ellenáll.

A lelkek Istentől való elszakadásának,

 az engedetlenség volt az oka.

Ma is ez tartja vissza az ember lelkét,

a boldogság világába való visszatéréstől.

Az igazság törvénye be van írva,

az ember lelkébe.

Ösztönszerűen érzi és tudja, hogy az igazság

hatalma elől nem menekülhet sehová.

Az igazság ellentéte a hazugság a tagadás szelleme.

Aki kettéválasztja az embereket.

Az árnyék mindig nyomon követi a fényt,

amíg a fény át nem hatja és fel nem bontja.

A tagadás szelleme kitaszította magát,

az Isteni vonz erőből és engedetlenségbe süllyedt.

Gőgössé, keménnyé és hozzáférhetetlenné teszi,

ezért boldogtalan, türelmetlen, káoszt teremt.

A sok rossz következmény között nem ismeri ki magát.

Ezért a bajt másokra zúdítja,

hogy ő maga mentesüljön.

Új ideákon gondolkodik, de mindig

kárhozatos az eredmény.

A tévelygés szelleme a földi világban

egy fűszál felett sem uralkodhatik.

Ezért a láthatatlan világba,

az értelem és érzelem világában vívja meg

nagy csatáit az igazság ellen.

A földi élet Isten kegyelmi ajándéka,

mely testi élet és természettörvény

korlátai közzé zárt mozgási

és fejlődési lehetőség.

Alkalom, hogy az ember megismerje

a jót, kövesse és a rosszat elhagyja.

A földi élet szépsége, a menny igaz

világának levetített sugara.

A földi élet nyomorúsága, szenvedése,

a bűnnel járó következmény,

mely boldogtalanná teszi aki a

bűnt elkövette és azt is, aki ellen elkövették.

Mind ez az eltévelyedés következménye.

A gőg mint egy vaspáncél,

hozzá férhetetlenné teszi,

az Istentől elszakadt lelket,

hogy az önmagát feláldozó szeretet,

meg ne világítsa, meg ne gyógyítsa,

a nyomorúságba, szenvedésbe jutott lelket.

A gőg felfuvalkodottá, belátástalanná,

kevéllyé, makaccsá, hiúvá, öntelté és

elbizakodottá teszi a lelket, uralkodni,

és mindent irányítani akar.

A tévelygés szelleme csak rombol,

ezért a számadás napján,

csak amit létrehozott, szenvedést,

nyomorúságot, csak azt viheti magával.

 Az alázatos lelkek, bár megtévedtek,

elestek, de az igazság törvényének

szavára figyeltek.

Önmagukba tekintve, belátásra jutottak,

bűneiket megbánva, bocsánatért esedeztek.

Isten kegyelmére, irgalmára támaszkodva,

állnak meg az igazság törvényével szemben.

Az Úr szeretete lehajol értük,

és megtisztítja a bűnös lelküket.

Felemeli, megigazítja és megszenteli őket,

hogy elvehessék az igazak örökségét.

Amikor a gonosztól megtisztított földön,

az igazak békés, boldog élete elkezdődik,

a tévelygés szelleme messzire kivettetik.

Vele együtt kivettetnek azok is,

akik hittek a téveszméinek.

Az igazak fénylenek az igazság valóságába,

kezeikhez kapják örökségüket,

és uralkodhatnak a földön.

Mert Isten, mindent odaad az alázatosaknak,

akik hittek az ő igéjében az igazság

törvényének és bűnbocsájtó kegyelmének.

 

 Db. 2018.