HEGYI BESZÉD

BOLDOGOK, AKIK ÉHEZIK ÉS SZOMJÚHOZZÁK AZ IGAZSÁGOT, MERT ŐK MEGELÉGÍTETTNEK.

 

Az igazság, a meglévő dolgok valósága,

nem minden igazság, ami annak látszik.

Az emberek igazsága látszat igazság.

Minden kornak van kialakított igazsága,

minden nemzetnek, minden néprétegnek,

minden embernek.

Más a gazdagnak, más a szegénynek,

Más uralkodónak és elnyomottnak.

A látszat igazságok, eszmék összetört,

darabkáin megcsillanó fénysugár.

Elfárasztja és kimeríti a lélek erőit,

és mindannyiszor erőtlenül, tehetetlenül

hullik vissza a csüggedés, reménytelenség

állapotába.

Akik a látszat igazságokhoz még hittel ragaszkodnak,

azok nem lehetnek boldogok,

mert nem elégítettnek meg.

Hiszik, hogy a saját maguk által kialakított

igazságukat, diadalra juttathatják.

Nem éhezik és szomjúhozzák,

a mindent kiegyenlítő mennyei igazságot.

Messze eset az emberi lélek az ő Teremtőjétől,

és még nagy kerülő utat kell megtennie,

fájdalmak, keserűségek mély szakadékaiban,

amíg megtalálja az egyenes utat,

a csalódások nélküli hazavezető utat.

Egyetlen igazság van, mely a valóságból ered,

öröktől fogva volt és lesz,

ez az egyetlen valóság, Isten igazsága.

 Ezen kívül minden igazságnak látszó valami,

csak az igazság árnyéka.

Ebben tévelyednek el mindazok,

akik Isten létezését tagadják,

törvényeinek ellenállnak.

Árnyék borul azokra a lelkekre,

kik szándékosan cselekszik a rosszat.

Megkeményíti szívüket, süketté teszi füleiket,

vakká szemeiket, hogy ne láthassák,

ne hallhassák meg az Isteni jót és igazat.

Ez a kárhozat világában vezeti őket.

Ezért nem tudnak meggyógyulni,

téves nézeteikből és gonosz hajlamukból.

Az árnyék, hazugság, mely mindent beborít,

mindent megkötöz, mindent más

irányba kényszerít,

mindent más formába mutat,

mint ahogy az a valóságban van.

A hazugság, a valóság árnyék képe.

Mégis óriási hatalma van az Istentől

elszakadt lelkek felett, mert az

árnyékot valóságnak hiszik,

és ez a hitük tévedés.

Ez a bűn első csirája és a következménye

a rossz eredmény.

A rossz sokszorozódása, megátalkodottság,

gonoszság, mely a hazugság leple alatt

terjeszkedik, növekedik naggyá.

A gonosznak, szüksége van a látszatra,

e nélkül semmivé válna hatalma.

A hazugság, árnyék, látszat,

tartja fent a gonoszság uralmát.

Boldogok, azok, akik éhezik, szomjúhozzák az igazságot.

Aki ezt megérti, derengeni kezd a lelkében,

e nagy horderejű kijelentés világossága.

Mely megbontja a hazugság árnyékának,

kötődését, átvilágítja a tévelygéseket,

azok lelkében, kik még hisznek a látszat

igazságokban.

Isten igazsága bevilágít az emberek lelkébe,

megtisztítja, meggyógyítja,

a vérző sebeket.

Megvigasztalja a szomorúságba,

merült lelkeket.

Megerősíti a bűnnel, kísértésekkel

viaskodókat.

Menedéket nyújt, tévelygései elől,

 hozzá menekülőknek.

Egyedül Isten igazsága, mely

megtöri a hazugság hatalmát.

Megsemmisíti csillogó káprázatát,

mely rabságba dönti a lelket,

majd egyre mélyebbre húzza,

az erkölcsi posványba.

Egy lélek minél terheltebb,

annál kevésbé tudja megőrizni önállóságát.

Nem tudja felismerni és megtalálni,

saját lelkében a boldogság kellékeit,

így a külső világban keresi azt.

Minél inkább terheltebb, annál inkább

nagyobb erővel veti magát,

a világ külső örömei után.

Ebben a hajszában a nyers erő,

képmutatás, hamisság vívják meg,

kemény harcaikat.

A hazugság, csillogó palástja,

minél jobban hasonlít az igazsághoz,

annál mélyebbre vonja a tévelygések

labirintusába a lelket.

A hazugság leple alatt,

mindig tisztátalan célok lappanganak.

Az önzés, gőg, testiség, hízelkedés,

félrevezetés, hazug védekezés bűn takargatására.

Olyan előnyök megszerzése,

melyet becsületes úton, nem érhetne el az ember.

A hazugság célja, mással végeztetni el a feladatot,

megkerülni az igaz utat,

mással hordoztatni a terhet.

Másnak járó elismerést, földi javakat,

minden áron a maga részére megszerezni.

Mindenki értékesebbnek akarja magát mutatni,

mint amilyen.

Az ember hazuggá válik, még önmagával

szemben is, mert ítélésében részlehajló.

Mindig talál mentséget és igyekszik

kéznél lévő igazság alá rejteni,

azokat a hibákat, mulasztásokat,

melyek okai boldogtalanságának.

Kutat mások hibái, bűnei után, hogy

diadalmasan állhasson meg,

saját igazságosztó ítélete előtt,

a képzelet erényeiben tündökölve.

Hiába óhajtja a jót és veti meg a gonoszt,

nem érheti el, nem hagyhatja el,

míg az igazság, fel nem oldozza

a kötelékek alól, melyek a tévelygéshez kötik.

Senki nem vonhatja ki magát a

hazugság és megtévesztés következménye alól.

Az ember sok sebet okoz és kap másoktól,

akiket bizalmával, szeretetével

könnyelműen megajándékozott.

Mert a hízelgő szó, a hazug álarc,

alá rejtett számítás a legnagyobb óvatosság

mellett is megtalálja a legkisebb rést,

beférkőzik az ember szívébe,

szeretetre éhes lelkébe,

és elvégzi romboló munkáját.

Erre sem tudomány, sem világi bölcsesség,

nem tud magyarázatot adni,

csak az Isteni igazság világít rá azokra az okokra,

melyek, ezeket a kínzó fájdalmakat okozták.

El kell következnie mindenkire,

az igazság utáni éhségnek, szomjúságnak,

hogy boldog lehessen.

Csak így értheti meg Isten akaratát, célját.

Csak azok ismerhetik meg Isten nagy szeretetét,

akik az Ő igazságába bele tudnak merülni.

Vigasztalást, erőt, bátorítást nyerhetnek belőle.

Azok elégítetnek meg, akik ezt fel tudják dolgozni,

magukévá tudják tenni.

Ezek az igazságok átformálják,

az emberi lelket, életet.

Azért boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák,

az igazságot, mert hozzájuk közel van Isten

országa, magukhoz vonzzák azt és megelégítettnek.

Aki megismerte Isten igazságát, szívét megnyitva

befogadja, abban új világot teremt,

új elvek, új irányok felé, új életcélok

bontakoznak ki a homályból.

 

Db. 2018.