HEGYI BESZÉD

Eci•  2019. március 18. 09:52

BODOGOK, AKIK HÁBORÚSÁGOT SZENVEDNEK

AZ IGAZSÁGÉRT, MERT ÖVÉK A MENNYEKNEK ORSZÁGA.

 

A testi életében öntudatra ébredt szellem,

minden erejével, képességével,

munkálkodni van hivatva.

Isten munkára hívja mindazokat, akik

megértették Őt és az igazság szavát.

Ezek az emberek önmagukon érzik és tapasztalják,

hogyan szövődik sűrűbbé, fájdalmasabbá,

erőszakosabbá az a háló körülöttük,

amit az ellentét az emberek megfogása

céljából készít.

A gonosz eszme az önző igazságban nyer kifejezést.

Minden és mindenek felett úrrá akar lenni.

Mindent az „ én” kívánságainak szolgálatába

akar hajtani.

Az örök elégedetlensége nyugtalanítja.

Isten törvényében az „ én „ nem különíti el magát.

Szeretetben olvad össze a többi teremtménnyel.

Az „én „ boldogsága, öröme annyival

megsokszorozódik, ahány lélekben

visszhangra talál az „ én „ - ből kiinduló

boldogító hatás.

Isten a szeretet! A szeretet igazsága mindenek felett

az uralkodó törvény!

Aki ez ellen vétkezik, kizárja magát,

a boldogság, békesség, megelégedés világából.

Mindaddig a bizonytalanságok,

szenvedések, csalódások hiába való erőpazarlások,

félelmek külső világába kénytelen időzni,

amíg ezt az igazságot meg nem tanulja,

lelkét a szeretet törvénye szerint

 át nem alakítja.

Az ember értékét, fennkölt, nemes gondolkodása,

érzésvilága, erkölcsi tisztasága,

jellemének szilárdsága adja meg.

Ez az értékmérő.

Az élet a maga kísértéseivel, erőszakosságával,

lélekben kibontakozó vágyaival, törekvéseivel,

állandóan hat az egyénre.

A törvény pedig jegyzi ezt az eredményeket.

Azokban a történésekben, melyeket az

egyén a maga érzéseivel, beszédével,

cselekedeteivel hoz létre.

Jegyzi azokat a hatásokat, melyeket a körülötte

élők érzésvilágában kelt.

Aki az Isteni igazságot mellőzi, csak rombolni,

a meglévőt csak elpusztítani képes.

Az igazi értékek a lélek belsejéből,

mint tiszta vizű forrás fakadnak fel.

Az Isteni jó és igaz érintésének nyomán,

a jónak eredményeivel gazdagítja,

 azt a környezetet ahová a gondviselés helyezte.

A földön nem a szeretet igazsága az uralkodó.

Bár minden ember vágyva vágyik,

ennek az igazságnak az eredményeit élvezni.

De az ember bukott lelki természetében él,

hogy mindenki a másiktól várja,

hogy az jó és igaz, őszinte és

becsületes legyen és mint nyereséget

maga részére megszerezhessen.

Ő azonban semmivel sem akar hozzájárulni

ahhoz, hogy ezeket saját munkája,

 lemondása által szaporítsa.

Megelégszik azzal, ha a jónak,

igaznak látszatát kelti és szigorúan

őrködik felette, hogy ezt fent tartsa.

A világ belemerül a látszat igazságokba és a

tettetet szeretet, hamis erények magasztalásába.

Hangzatos jelszavakkal, új meg új embert boldogító,

eszmék köré gyülekeznek, amíg

 a lelkesedés tart, a jónak látszata le nem kopik.

Addig az átlagból való kiemelkedés lehetősége,

és az anyagi jólétet biztosítja azoknak,

akik az emberi lélek elégedetlenségéből,

szellemi, erkölcsi nyomorúságból,

tőkét kovácsolnak maguknak.

Az Isteni igazságtól áthatott lelkű ember,

becsületesen dolgozik, elvégzi a maga munkáját,

betölti kötelezettségét,

nem csak a látszólagos jó, hanem az

igaz,  jó elve szerint.

Békességes tűréssel viseli sorsát,

hordozza szenvedését,

nem rak elviselhetetlen terheket ember társaira.

nem veszi el a másét, nem gáncsol el senkit.

Ám mégis ritkán élvezheti a békét, mert a

külsőséges világ önző igazsága, megütközik benne.

A látszat igazság, az Isteni igazságnak

mindig ellensége volt és mindenben

harcot vív ellene.

A hamis jó, ami nem az Isteni igazból ered,

megtéveszti a felületesen gondolkodó embereket.

Akik könnyen engednek azoknak a

sugallatoknak, amelyek az ember

önző természetéből törnek a felszínre.

Így még azok is, akik jónak és igaznak

gondolják magukat beleesnek abba a

hibába, hogy a náluk jobbat és igazabbat

szenvedtetik, háborgatják, csak azért,

mert annak igazságát, még nem képesek megérteni.

„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az

igazságért,

mert övék a mennyeknek országa.”

A világ, a bűnben tévelygő emberek lelkének

fenntartó állomása.

Mely egyrészről szenvedések, gyötrelmek

szorongatják, másrészt az Isteni kegyelem hívogatja,

az igazság törvényébe a megfáradt,

megterhelt lelkeket, hogy ott megnyugodhassanak

és megpihenhessenek.

Az igazság mindenütt igazság,

de az anyagban való megjelenése,

kemény és merev,

ezért fájdalmas emlékeket vés,

azoknak lelkébe, akik vele összeütközésbe kerülnek.

Az igazság felemelő, megtisztító

azokra nézve, akik az igazság törvényét tisztelik,

és betartják, ellene nem cselekszenek.

Őket egyre magasabb régiókba emeli,

tisztább, világosabb ismeretekre vezérli,

míg a fejlődés legmagasabb pontján,

minden titokzatosnak látszó

homályosság felbomlik, és a szellem

előtt a boldogság világai nyílnak meg.

 

 Db. 2018.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!