HEGYI BESZÉD

MERT, HA MEGBOCSÁTJÁTOK AZ EMBEREKNEK

AZ Ő VÉTKEIKET, MEGBOCSÁT NEKTEK IS A TI

MENNYEI ATYÁTOK.

 

 

Amíg az ember a maga érdekeit munkálja,

a másokét megbántja,

amíg a maga igazságát védelmezi,

a másokét elnyomja,

amíg a maga boldogságát siet megszerezni,

addig a másét feláldozza.

Az önzés teremti meg mindazokat a szenvedéseket,

amelyek a földi életet sokszor elviselhetetlenné  teszi.

Az ember nem szereti embertársát,

nem ismeri el annak jogait a boldogsághoz,

ha szembe találja magát, mindazokkal a

bűnökkel, hibákkal, melyek

benne ugyan, úgy megvannak,

már engesztelhetetlen harag

és bosszú érzése keletkezik a lélekben,

ami gyűlöletben nyer kifejezést.

Az ember lelkét tökéletlen igazságérzete,

helytelen ítélete viszi bele az ellentétes

érzésekbe, mert tökéletlen értelme

nem látja helyesen a dolgok lényegét.

Elítél, büntet, bosszút áll képzelt

vagy tényleges sérelmeiért.

Isten egységes törvénye, úgy fektette le az igazságot,

hogy „ mint te magadat”.

Tehát mindenkinek olyan ítélő törvénytől

függ a sorsa, olyan ítélettel mér neki is a törvény,

amilyen ítélettel ő ítél mások felett.

Isten előtt nincs kivételes igazság,

olyan ami az egyiknek hasznára,

a másiknak kárára volna.

Nem átkozhatod felebarátodat a nélkül,

hogy magadra is ne szállna abból.

Nem kívánhatsz rosszat a nélkül,

hogy az rajtad is be ne teljesednék,

nem büntetheted a nélkül,

hogy te is ne szenvednél vele együtt.

Istené az ítélet, az igazság, csak Ő kötözhet,

oldozhat fel a bűn alól,

Ő szabadíthat meg a kárhozatból.

Az ember bocsásson meg embertársának,

ha vétkezett ellene, mert az Isteni

szeretet kegyelmébe veszi mind kettőt,

úgy a vétkezőt, mint a szenvedőt.

Az egyiket megdorgálja, hogy többé ne vétkezzen,

a másiknak meggyógyítja a szívét, hogy el ne vérezzen.

Vezeti mindegyiket a haladás és a fejlődés útján,

felfelé Őhozzá.

 

HA PEDIG MEG NEM BOCSÁJTJÁTOK AZ

EMBEREKNEK AZ Ő VÉTKEIKET,

A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM BOCSÁJTJA MEG A TI

VÉTKEITEKET.

 

Tisztán és világosan meg van írva a feltétel

a meghallgatásra és a bűnbocsánatra.

Aki megtanulta ezt, megérti, hogy mit akar

az Úr ezzel a mondással az embereknek

a szívébe vésni; az engesztelődést.

A kiegyenlítődésnek ember és ember

között kell elkezdődnie,

csak azután lehet az embernek Istennel

szemben engesztelődést keresni.

Ha valaki ezt az engesztelődést megakasztja,

azzal, hogy nem bocsájt meg embertársának,

megteheti, de az ő bűneinek bocsánata

és az ő engesztelődése is fennakad.

Mert Isten sem bocsájtja meg az Ő bűneit addig.

 

Db. 2018.