HEGYI BESZÉD

Eci•  2019. március 18. 09:26

 MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYEN KOMOR

A NÉZÉSETEK, MINT A KÉPMUTATÓKÉ, AKIK

ELTORZÍTJÁK ARCUKAT,

HOGY LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK.

BIZONY MONDOM NÉKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT.

 

Az emberek minden időkben igyekeztek áldozatokat

bemutatni Istennek.

Különösen nagynak hitték, melyeket testük

sanyargatásával igyekeztek elérni.

A testiekről való lemondást, a táplálék

korlátozását, vagy bizonyos időre felfüggesztését

nevezzük böjtölésnek.

A világi ember ritkán mond le valamiről,

ami neki kedves és kívánatos.

Csak abban az estben hajlandó, hogy ha

az számára elérhetetlen.

De akkor sem szívesen, hanem

zúgolódva, elégedetlenkedve.

Keserű panaszos érzéssel törődik bele sorsába.

Azért jó a böjtölés, a világ örömeit nyújtó élettel

szemben, hogy az ember lelkének nemesebb

vágyai, törekvései uralhassák a test hibás

és kárhozatba vivő vágyait és törekvéseit.

Az ember tudjon lemondani nem csak

az ételről-italról, hanem mindenről, ami

őt szellemi előrehaladásában gátolná.

A régi időkben befeketített arccal böjtöltek

 a képmutatók, mert a böjtölő embernek

külön megtisztelés járt.

Az ilyen böjtölők és szent életet élők, akik

még ruházatukban is megkülönböztetik

magukat embertársaiktól, „ bizony mondom

néktek, elvették jutalmukat.”

 

 

TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET

ÉS A TE ORCÁDAT MOSD MEG.

HOGY NE AZ EMBEREK LÁSSÁK A TE BÖJTÖLÉSEDET,

HANEM A TE ATYÁD, AKI TITKON NÉZ,

MEGFIZET NEKED NYILVÁN.

 

Aki belátja a böjtölés és a lemondás szükségességét,

az életben, ne járjon lehorgasztott fejjel,

embertársai között.

Ne érezze magát kényszeredetten a lemondásban,

amellyel ő a mennyei Atyának akarja a hűségét,

és a szeretetét bizonyítani.

Ha a böjtölés szellemi célok érdekében

történik, akkor szellemi, lelki erők fejlődnek.

A nem szellemi célú böjtöléstől mindenkinek

óvakodnia kell.

Szintén óvakodni kell minden olyan böjtöléstől,

mely a test egészségét, munkaképességét,

veszélyeztetné.

Ez már ugyan is nem a lélek előnyére,

hanem a hátrányára válnék.

Ha az ember érzi bűneinek súlyát,

bűnre vivő hajlamainak érvényesülni akarását,

zabolázza meg testét böjtöléssel,

Istennek ajánlva fel szent törekvését.

Az Istenhez való fohászkodásban el nem

restülve a reménység derűjével ragyogva az arcán,

végezze kötelességét a legjobb meggyőződése szerint.

Embertársainak sem terhére, sem megbotránkozására,

ne legyen lemondásos életével.

Senki csodálatát vagy dicséretét

ne igyekezzék felkelteni.

Mert az Atya titkon vizsgálja az ember lelkének

szent törekvését és nyilvánosan nyújtja segítségét.

Mind abban az áldásban melyet minden

igazán megtérő lélek a legnagyobb

lelki boldogságban érez meg.

 

 Db. 2018.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!