Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
HEGYI BESZÉD
Eci 2019. március 18. 09:26
MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYEN KOMOR
A NÉZÉSETEK, MINT A KÉPMUTATÓKÉ, AKIK
ELTORZÍTJÁK ARCUKAT,
HOGY LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK.
BIZONY MONDOM NÉKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT.
Az emberek minden időkben igyekeztek áldozatokat
bemutatni Istennek.
Különösen nagynak hitték, melyeket testük
sanyargatásával igyekeztek elérni.
A testiekről való lemondást, a táplálék
korlátozását, vagy bizonyos időre felfüggesztését
nevezzük böjtölésnek.
A világi ember ritkán mond le valamiről,
ami neki kedves és kívánatos.
Csak abban az estben hajlandó, hogy ha
az számára elérhetetlen.
De akkor sem szívesen, hanem
zúgolódva, elégedetlenkedve.
Keserű panaszos érzéssel törődik bele sorsába.
Azért jó a böjtölés, a világ örömeit nyújtó élettel
szemben, hogy az ember lelkének nemesebb
vágyai, törekvései uralhassák a test hibás
és kárhozatba vivő vágyait és törekvéseit.
Az ember tudjon lemondani nem csak
az ételről-italról, hanem mindenről, ami
őt szellemi előrehaladásában gátolná.
A régi időkben befeketített arccal böjtöltek
a képmutatók, mert a böjtölő embernek
külön megtisztelés járt.
Az ilyen böjtölők és szent életet élők, akik
még ruházatukban is megkülönböztetik
magukat embertársaiktól, „ bizony mondom
néktek, elvették jutalmukat.”
TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET
ÉS A TE ORCÁDAT MOSD MEG.
HOGY NE AZ EMBEREK LÁSSÁK A TE BÖJTÖLÉSEDET,
HANEM A TE ATYÁD, AKI TITKON NÉZ,
MEGFIZET NEKED NYILVÁN.
Aki belátja a böjtölés és a lemondás szükségességét,
az életben, ne járjon lehorgasztott fejjel,
embertársai között.
Ne érezze magát kényszeredetten a lemondásban,
amellyel ő a mennyei Atyának akarja a hűségét,
és a szeretetét bizonyítani.
Ha a böjtölés szellemi célok érdekében
történik, akkor szellemi, lelki erők fejlődnek.
A nem szellemi célú böjtöléstől mindenkinek
óvakodnia kell.
Szintén óvakodni kell minden olyan böjtöléstől,
mely a test egészségét, munkaképességét,
veszélyeztetné.
Ez már ugyan is nem a lélek előnyére,
hanem a hátrányára válnék.
Ha az ember érzi bűneinek súlyát,
bűnre vivő hajlamainak érvényesülni akarását,
zabolázza meg testét böjtöléssel,
Istennek ajánlva fel szent törekvését.
Az Istenhez való fohászkodásban el nem
restülve a reménység derűjével ragyogva az arcán,
végezze kötelességét a legjobb meggyőződése szerint.
Embertársainak sem terhére, sem megbotránkozására,
ne legyen lemondásos életével.
Senki csodálatát vagy dicséretét
ne igyekezzék felkelteni.
Mert az Atya titkon vizsgálja az ember lelkének
szent törekvését és nyilvánosan nyújtja segítségét.
Mind abban az áldásban melyet minden
igazán megtérő lélek a legnagyobb
lelki boldogságban érez meg.
Db. 2018.