HEGYI BESZÉD

NE ÍTÉLJ, HOGY NE ÍTÉLTESSETEK.

MERT AMILYEN ÍTÉLETTEL ÍTÉLTEK, OLYANNAL

ÍTÉLTETTEK ÉS AMILYEN MÉRTÉKKEL MÉRTEK

OLYANNAL MÉRNEK NEKTEK.

 

Valóságos igazságok ezek, ha az emberek feltudnák

fogni ezek helyes értelmét, nem volnának

olyan gyorsak az ítélkezésben és az egymás

kárhoztatásában.

A bűnös lélek, aki tudja, hogy vétkezett,

mert ösztönszerűen érzi azt, és tudja, hogy ezeknek a

következményeivel, majd számolnia kell.

Szeretne ezeknek az érzéseitől megszabadulni,

de nem akar megalázkodni, nem akarja bűnbánóan

a vezeklés ruháját felvenni.

Inkább azon fáradozik, hogyan tudná embertársát

félrevezetni, hogyan burkolhatná be lelkét,

az ártatlanság leplébe.

Ők a legveszedelmesebb ítélkezők, mert

fáradhatatlanul kutatnak mások hibái és

gyengeségei után, hogy azokat felfedjék mások előtt,

és ezzel a maguk szennyesét takargassák.

Azután vannak a felettébb igazságosak,

szőrszálhasogatók, felettébb erényesek és pontosak,

a mindent észrevevők, de megbocsájtani és a maguk

igazát feláldozni nem tudók.

Mily hatalmas tábora van az ítélkezésben tévelygő 

lelkeknek, mily sok fájdalom és keserűség állja

útjukat ezeknek a haladásban.

Minden könnyelmű ítélet és rágalom, minden

kárörvendő felfedezés és szigorúság, mint tükörlapról

a kép, visszahat az ítélkezőre.

Hiába színlelnek, tettetnek, mert minden léleknek

a saját mértékével fizet vissza a természettörvény.

Ez nem Isteni bosszú, nem emberi gonoszság,

csak igazság. Ha elnézéssel, megbocsájtással,

jóakarattal voltál embertársaidhoz, hasonlóval

fizet neked a te mértéked szerint a törvény.

 

 

 Db.2018.